Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

Az erosiv (rheumás) arthropathia

Az erosiv arthropathia diagnózis a szoros értelemben vett idült rheumas polyarthritist (szinonimák: RA, primer chronicus polyarthritis, PCP, arthritis seropositiva) takarja. A RA a kisebb ízületeken (kéz, láb), később a csukló, térd, végül valamennyi nagyízületen jelentkezik, többnyire aszimmetrikusan. A nyaki gerinc megbetegedése időseken ritka, a juvenilis formában gyakori. Az ízületi tokon belüli területeken, legkifejezettebben a porccal borított helyeken kimaródás, a távolabbi csontrészeken osteopenia, a corticalis elvékonyodása alakul ki. A végek közelében pseudocysták keletkeznek, soha sincs csontappositio, osteophyta-képződés vagy sclerosis, a lágyrészek zsugorodása miatt az ízületközeli részek deformálódnak. Mikroszkóposan, a corticalis elvékonyodása, porositásának fokozódása, a gerendázat felszívódása, megritkulása, múmiákban az ízületi tok megvastagodása, a porcréteg egyenetlensége, gócos meszesedése is megfigyelhető. A múmiakéz rtg-felvételén szembetűnő az ujjak jellegzetes ulnar-deviációs ankylosisa. Az erosiv arthropathiahoz hasonló ízületi eltéréseket hoznak létre más, ugyancsak autoagressziós megbetegedések, a lupus erythematodes disseminatus, esetleg a diffuz systemas sclerosis, azonban a RA és más autoagressziós kórképek elkülönítése ásatag csontokon alig lehetséges.

Európában először 1785-ben írták le és az Óvilág más területein sem találtak a mai kritériumoknak megfelelő RA-s eseteket (Appelboom 1981, Bourke 1967, Buchanan és Kean 2001, Rotschild és Woods 1990, Ruffer és Rietti 1912, Thould és Thould 1983, Wells 1962). Afrikában a 20. században jelent meg (Adebajo 1989), Nyugat-Afrikában pedig 1959-ben közölték az első észlelést és azt állítja, hogy 1957 előtt nem is volt ilyen megbetegedés. Ausztrália őslakosai között sem fordult elő, a telepesekkel jelent meg a 19. században. Kétségtelen viszont, hogy a Kentucky állam-beli 4000–4300 éves és a Kr.u. 900–1200 közötti ohiói indiánpopuláció vázmaradványain megállapítható az erosiv arthropathia (Wood és Rotschild 1988, Rotschild és Wood 1990). A RA ma is jóval gyakoribb egyes bennszülött populációkban, mint a környező nem indián lakosság körében (Boyer és mtsai 1988). A rheumás arthritis a nők betegsége, a nő-férfi arány 3: 1 mind az archaikus leleteken (Wood és Rotschild 1988), mind a kortárs populációban. Ezzel szemben az osteoarthritis kétszer gyakoribb férfiakban. Az európai esetek között időről-időre felbukkannak olyanok, ahol a szerzők RA-nak nevezik az általuk talált elváltozást, azonban a részletesebb ismertetésből kiderül, hogy az osteoarthritist vélték annak (Evy és Persson 1985). Máskor a címben reumás megbetegedést írnak, de a közleményből kiviláglik, hogy nem RA-ról, hanem osteoarthritisről, spondylarthritisről stb. van szó (Kramar és mtsai 1990). Anyagunkban sem a vázleletek, sem a váci múmiák között egyetlen eset nem fordult elő, amire kimondhattuk volna a RA kórismét.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_468/#m1359palp_468 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_468/#m1359palp_468)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_468/#m1359palp_468)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

71. ábra. Az ulna távoli végén vaskos csontfelrakódások, az ízületi felszín egyenetlensége csuklóízületi osteoarthrosisban 10–12. század, maturus férfi

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1359palp_470/#m1359palp_470 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1359palp_470/#m1359palp_470)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1359palp_470/#m1359palp_470)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

72. ábra. Nemcsak a hosszú csövescsontokon (a kép), hanem a kézközép csontjain (b kép) is arthrosisos, subchondralis osteoscelrosis rtg-tünetei láthatók

Meggyőzőnek tartjuk Rotschild és mtsa (1988, 1990, 1992) hipotézisét, amely szerint a RA legalább 4000–4500 évvel ezelőtt az észak-amerikai indián lakosság körében alakult ki, előbb az amerikai kontinensekre, majd az utóbbi évszázadokban az egész Óvilágra is szétterjedt.

Az arthropathia psoriatica a pikkelysömörös betegek 10%-án alakul ki. Vázanyagon morfológiai és radiológiai képében nem különíthető el a RA-től. A psoriasisos ízületi károsodás a kéz és láb ujjain, a distalis interphalangealis ízületekben kezdődik és ott a legsúlyosabb, proximál felé haladva csökken, vagy hiányzik. A lokalizáció felhívhatja a figyelmet a pikkelysömörös bántalom lehetőségére, amelynek megjelenése a nagyízületekben ugyanolyan mint az erosiv arthropathiáé.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero