Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A csigolyák fejlődési zavarai

A gerinc fejlődési rendellenességei jóval gyakoribbak, mint bármely csontunké. Sokszor nem okoznak panaszokat, máskor csökkentik a teherbíró képességet, állandó vagy gyakori fájdalmat idéznek elő, néha pedig a gerincvelő fejlődési zavarával társulnak, ilyenkor bénulást, életképtelenséget is eredményezhetnek.

Spina bifida esetén a csigolyák íve nem záródik. Legtöbbször a keresztcsonton figyelhető meg, gyakorisága cranial felé csökken, de minél proximálisabban helyezkedik el a defektus, annál súlyosabbak a következmények. A különböző őskőkori populációkban 27–50% (Ferembach 1963), a római kori Britanniában 51% (Thould és Thould 1983), a székesfehérvári Bazilika Árpád-házi vázleleteinek felében volt sacralis spina bifida (Luzsa és mtsai 1988). Londonban a történeti anyagban 15,2%, a recens populációban 15,7%-os incidenciát írtak le (Saluja 1988). Az ország különböző részeiből előkerült 283, jó megtartású, rekonstruálható gerincen lényegesen kisebb, mindössze 4,2%-ban, (férfiakon 7,1, nőkön 3,3%) észleltük (Józsa és mtsai 1992). Többnyire az alsó keresztcsonti szegmentumokban, néha az egész keresztcsonton nyitva marad a gerinccsatorna. A lumbalis és thoracalis szakaszon csak egy-egy alkalommal láttunk nyitott ívet.

A lumbalisatio és a sacralisatio a gerinccsigolyák csontosodási rendellenessége. Lumbalisatio esetén az első keresztcsonti szegmentum nem vesz részt a sacrum felépítésében, hanem különálló csigolyát alkot. Sacralisatiokor az utolsó ágyéki csigolya összecsontosodik a keresztcsonttal. Mindkét anomália tartós deréktáji fájdalomhoz vezet (Hollinshead 1964). A 10–12. századi temetők anyagában 1,4%-ban találtuk mindkét elváltozást. Időnként látunk ismeretlen eredetű csigolya összecsontosodást, amikor csak a corpusok ankylotizálnak, az intervertebralis kisízületek érintetlenek. Az ankylosisnak ez a formája a gerinc bármely szakaszán előfordulhat (78. ábra).

Spondylolysisben a csigolyaív interarticularis részén mutatkozik defektus. Kóreredete vitatott, sokan fejlődési rendellenességnek, mások traumás eredetűnek tartják, végül vannak akik a tünetek manifesztálódásában tulajdonítanak szerepet a sérülésnek. Egyes populációkban rendkívül gyakori, másokban viszont alig fordul elő, ami genetikus eredete mellett szól (Wiltse 1962). Az alaszkai és kanadai eszkimókon 14–45%-ban (Stewart 1931), a grönlandi ásatag csontvázakon 54%-ban fordul elő (Simper 1986). Más tájakon (Nagy-Britannia, Egyesült Államok, DélkeletÁzsia) lényegesen ritkább, sehol sem éri el az 5%ot (Eisenstein 1978, Yano és mtsai 1967). Árpádkori anyagunkban két esetben találkoztunk spondylolysissel, az. avar korból Éry (1974) közölte megfigyeléseit.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero