Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A csontok és az ízületek tartási rendellenességei

Valamennyi ízületünk akkor tud optimálisan működni, ha tengelyállása fiziológiás. A középvonalhoz közelítő tengely varus, a távolodó valgus pozíciót hoz létre. Egyik sem okoz mozgáskorlátozottságot, de befolyásolja az ízület stabilitását, teherbíró képességét és a rendellenes helyzetű ízületekben gyakoribb az osteoarthrosis. Érthetetlen, miért nem foglalkoztak ezekkel (is), hiszen a jó megtartású csontokon kívül, mindössze szögmérő szükséges a kórisméhez. Soha nem olvashattunk eddig a láb ízületeinek tengely anomáliáiról, a hallux valgus (bütyök), vagy kalapácsujj észleléséről. Ritkán történik meg a combnyak szögének vizsgálata, a könyök ízület (cubitus valgus, cubitus varus), vagy a csukló tartási és tengely eltérései pedig nem is szerepelnek az őskórtanban.

Tibia vara (szinonimák: gacsos térd, genu varum, Blount betegség) egy alkalommal került felismerésre, egy középkori 16–17 éves fiú maradványán (Lagier és mtsai 1991). A tibia medialis condylusában csontnecrosis zajlott le, a tibiaplató deformálódott, féloldali genu varumot idézett elő. Nem találtam olyan közlést, ahol az angolkóros csontelváltozás mellett kitértek volna a nyilvánvaló ízületi deformitásra is, jóllehet tibia vara legtöbbször rachitis következménye.

Genu valgum (X-láb) napjainkban gyakori, az őskórtani irodalomban pedig mindössze egyetlen esetben említik meg, anélkül, hogy akárcsak a tengelyeltérés szögét megadnák (Campillo és Vives 1985–86). Az utóbbi időkig úgy festett, mintha az ásatag anyagban nem lett volna X-láb, vagy legalábbis nem volna diagnosztizálható. Török (1993) Vörs-Papkerti temető anyagán, a csontvázak egyharmadában talált genu valgumot, kóreredetében az átmeneti táplálkozási zavaroknak tulajdonít szerepet. Középkori anyagon nem észlelt nemek közötti különbséget (napjainkban nőkön 8–10-szer gyakoribb). Fontos megállapítása, hogy az x-lábasokban átépül a tibiafej csontgerendázata, a nagyobb terhelésnek kitett lateralis condylusban fokozódik a trabecula-sűrűség.

Coxa valga és coxa vara őskórtani előfordulására vonatkozóan is egyedül Töröknél (1993) találtam adatot, mindkét deformitás nőkön gyakoribb és rendszerint a térdtengely anomáliájával társul.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero