Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

9. A fogazat betegségei

Speciális kémiai és biológiai felépítése következtében az állati szervezet legkeményebb, legellenállóbb része a fog. Akkor is gyakran fennmarad, ha a vázcsontok már régen elenyésztek. A másfélkétmillió évvel korábban élt Australopithecusok, a jávai és pekingi H. erectus fogazatát, fogszuvasodását is megfigyelték (Clement 1956). Fog és fogágybetegség az embert jóval megelőző ősállatokon is előfordult, sőt egyes fajokon feltűnő gyakoriságú (Tasnádi-Kubacska 1960).

A fogazatból következtetni lehet a táplálkozás minőségére, gyermekkori malnutritiora, vitaminhiányra, bizonyos esetekben az ivóvíz fluortartalmára (Sognnaes 1956, Lukács 1989), a szájhigiénére. A kisgyermekek életkorát a kibújt fogak, vagy a fogváltás aktuális állása alapján szokták megállapítani (lásd. 3. fejezet). A fogak dentinállományában évenként új lemezek keletkeznek (és bár a fogak szövettani vizsgálatát ritkán végzik el), ennek alapján kb. 2–5 éves pontossággal a felnőttek kora is meghatározható (Grosskopf 1989).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero