Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A fogazat rendellenességei

A fogak rendellenességei lehetnek alaki, nagyságbeli, számbeli és szerkezeti eltérések.

Az alaki rendellenességek közé soroljuk a számfeletti csücsköket és gumókat, gyökereket, a dila ceratiot, és a dens in dente elváltozást. Számfeletti csücsköket sokszor látunk a felső nagyőrlőkön, a korona oldalán, vagy kevéssel alatta, kóros következményeik nincsenek, anatómiai variánsnak tekinthetők. Számfeletti gyökerek nem gyakoriak a rendes alakú, nagyságú és koronájú őrlőkön (anyagunkban 0,5%) és alsó szemfogakon. Nagy raritás a többnyire szimmetrikus, számfeletti, vagy járulékos gyökér a metszőfogakon (Kocsis és Marcsik 1989). Dilaceratio alkalmával a normális alakú és koronájú fog gyökere a nyaki rész alatt bajonett-szerűen megtört. A dens in dente (fog a fogban) elnevezés helytelen, mert nem egy csökevényes fog van bezárva a fogkoronába (jóllehet a rtg-kép ezt a látszatot kelti), hanem a fejlődésében visszamaradt terület betüremkedik a fogbélkamra felé, a környező koronarészek túlnövik. Az alaki rendellenességek kombinálódása ritka, mindössze egy-egy esetleírás olvasható az irodalomban (Mann és mtsai 1990).

A nagyságbeli rendellenesség az átlagosnál nagyobb, vagy kisebb fogak képződése. Macrodontia (megalodontia) esetén egy, vagy több fog (kivételesen az egész fogsor, vagy teljes fogazat) lényegesen nagyobb, érintheti az egész fogat, vagy annak koronáját, esetleg gyökerét. A microdontiában (átlagosnál lényegesen kisebb fog) a kismetsző és felső bölcsességfogak között egy-egy apró, kúpalakú fog jelenik meg a rendes nagyságúak között. Anyagunkban kevesebb mint 0,3%-ban fordult elő microdontia, macrodentia pedig egy esetben sem.

A fogak számbeli abnormitásai közé – már csak gyakorisága miatt – sem szoktuk felvenni a bölcsességfogak kinövésének elmaradását. A valódi számbeli rendellenesség (amikor fölös számú, vagy kevesebb fogcsír alakul ki), egyaránt előfordulhat a tej- és maradandó fogakon, de nem szükségszerű, hogy a tejfogak anomáliáját követően a maradandó fogazat is rendellenes számú legyen. A hyperdontia viszonylag gyakori, mind a recens (0,5–5%), mind a történeti anyagban. A számfeletti fog (a metszők nagyőrlők között) lehet normális alakú és nagyságú, vagy csökevényes, elhelyezkedhet szabályosan, többnyire azonban a fogsor ívén kívül, esetleg belül fekszik. Anyagunk 4%-ában láttunk számfeletti metszőfogat, valamennyi alkalommal felnőttekben. A sámánhitű népek hiedelme szerint a táltosnak „fölösleges” (helyesebben számfeletti csontja), foga van, igazán jó sámán abból válik, aki foggal született. A hypodontia lényegesen ritkább, vonatkozhat egy fogcsoportra, kivételesen az egész fogsorra.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero