Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

Rendellenes helyzetű és impactalt fogak

A maradandók áttörésének feltétele, hogy a tejfog sem idő előtt ne hulljon ki, sem túl hosszan ne maradjon a helyén. Az idő előtt elvesztett tejfog alatti fogcsír lassabban fejlődik, a szomszédos fogak normális időpontban előtörnek, s elveszik a helyet a késve kinövőtől, ezért az csak rendellenes helyen, a fogsor síkján kívül, vagy belül tud elhelyezkedni, gyakran tengelyeltéréssel. Egyedülálló helyzeti anomáliát, egy gyermek tejfogsorában a szélső metszőfog és a szemfog felcserélődését írta le Anderson (1993). Gomez (1996) az egyik őrlőfog áttörését az alsó állkapocs koronanyúlványának csúcsán figyelte meg.

Az impactatio és retentio akkor alakul ki, ha a fejlődésében visszamaradt fog nem tud a fogínyen áttörni, leggyakrabban a bölcsességfog, jóval ritkábban a szemfog, második kisőrlő és a számfeletti fogak. Négy alkalommal észleltünk az állkapocsban visszamaradt fogat (a bölcsességfogak kivételével). Egyik esetünkben mindkét szemfog retentios, a jobb csaknem harántul elfordulva a metsző és kisőrlő között helyezkedett el, a mandibula corticalisát áttörte, a rtg-felvételen derült ki, hogy a bal szemfog is retineált, mélyen a csontállományban ül (82. ábra).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero