A felgyorsult világ meg tanította az emberiséget arra, hogy semmi sem lehetetlen. Ha van elég pénz, bárhova el lehet jutni és ki lehet elégíteni a legképtelenebb kívánságokat is. Bármi katasztrófa történik a világ másik felén, mindenki értesül róla. Be vagyunk avatva a politikusok magánéletébe, a sztárok a média előtt még szabadságuk idején sem lehetnek biztonságban. A lesifotósok követik minden lépésüket, hogy megtölthessék a bulvármagazinok oldalait. Ha nincs elegendő híranyag, akkor a sajtó maga kreál álhíreket, amivel kellemetlen helyzetbe hozhatnak ismert személyiségeket. Mindezek igazságtartalma másodlagos szempont. A lényeg, hogy az újság eladható legyen, a TV-műsorokban pedig a nézettség emelkedjen. Az emberek pedig kíváncsiak és szívesen borzongnak a katasztrófákon, és örülnek annak, hogy ez sem velük történt meg. A középkori szemlélet vált uralkodóvá, miszerint a forradalom ellen a legjobb módszer az új közös ellenség felkutatása és nyilvános megsemmisítése. Gondoljunk az inkvizícióra vagy a vallási háborúkra, vagy jelenleg a terrorizmus rémtetteire. A bűnösök méltó megbüntetése és a nyilvános kivégzések népet szórakoztató eseményként vonult be a történelembe. A nyilvánosság szerepét ma már a televíziók, főleg a kereskedelmi csatornák vették át, amelyek egyenes adásban közvetítenek természeti katasztrófákat, árvizeket, tornádókat, iszapfolyamokat és erdőtüzeket, sőt túszok lefejezését is. Semmi sem változott a középkor óta, csak a technika, ami lehetővé tette, hogy a nyilvánosság ne csak a piactérre korlátozódjon. A háborúk eseményeinek TV-s közvetítése is külön iparággá vált. Gyilkosságokat és öngyilkos merényleteket tekinthetünk meg nap mint nap a hírtelevíziók műsorában. A játékfilmek is átvették a valóság ábrázolásának ezt a brutális módját. Fékezhetetlen erőszakhullám söpör végig a képernyőn, ami nem kíméli a gyermekeknek szánt műsorokat sem. Ezzel párhuzamosan világszerte nő az indukált agressziós cselekmények száma. A bűncselekmények elkövetői egyre fiatalabbak, és sokszor drogok hatása alatt cselekszenek, vagy a drog megszerzése érdekében követnek el bűncselekményeket. Az agresszió tanulható, így a fiatalok mintát vesznek a TV-műsorokból, és egyre gyakrabban az iskolában is kipróbálják. Magyarországén az év átlagos napján a lakosság 90%-a néz televíziót, ennek egyharmada másfél óráig, kétharmada pedig több mint három órát tölt naponta a képernyők előtt.

Az emberiség egyrészről nagyon sokat köszönhet az információ globalizációjának, hiszen az egészség megvédése, a gyógyítás eszközei mindenki számára elérhetővé váltak. Minden új felfedezés azonnal eljut az érdekeltekhez, és a közeledő veszélyekről is időben hírt adnak. Így meghosszabbodik a felkészülési idő a járványok kivédésére és a védekezés megszervezésére. Az információdömpinget sokszor nem a józan ész, hanem a kereskedelmi érdek motiválja. Ezért az eladni vágyók sokszor az egészség védelmének álarca mögé bújtatják az egészségre ártalmas termékek eladását. Nem véletlen, hogy a web oldalak versengésében elsősorban az egészség a fő téma. Az új termékeknél nem mulasztják el megemlíteni, hogy tele van antioxidánsokkal, vitaminokkal vagy mikroelemekkel. Még a konyhasónak is fiatalító hatást tulajdonítanak, ha az sárga- vagy rózsaszínű és a Himalájából származik. Ennek a módszernek a történelem során számos példáját láthattuk. Amikor a dohányt behozták Európába, gyógyszerként alkalmazták, ehhez hasonló volt a tea és a kávé népszerűsítése is. Még a lepárlás útján előállított tömény alkoholnak is gyógyhatást tulajdonítottak az alkimisták, az „élet vizének”, aqua vitae-nek nevezték.

 

A társadalmi jólét sem biztosíték arra, hogy az egyén jól érezze magát a közösségben. Minél nagyobb az egy főre jutó jövedelem, annál kisebb az egymásrautaltság. Éppen ezért a gazdagok világa individualizálódik, és az emberek kevéssé mutatják ki azt, hogy szükségük van a másikra. Ugyanakkor a társaság utáni vágy a szabadidő meghosszabbodásával párhuzamosan emelkedik. A társtalanság egyben az elmagányosodás és a depresszió melegágya. Főleg az idősek elmagányosodása független az anyagi jóléttől.