A kávé Etiópiából került Európába, ahol egy Kaffa nevű tartományban kezdték termelni. Eredetéről számos legenda kering, a nekem tetsző igazság az, hogy egy kecskepásztor fedezte fel a kávé élénkítő hatását, mivel a kávét legelő kecskék éjjel nem tudtak aludni, aminek hatását aztán saját magán is igazolt. Másik történet szerint egy szentéletű jemeni virrasztó pap fedezte fel ezt a hatást, ugyanis a kávéból készült ital segítségével virrasztásait meg tudta nyújtani. Ma is a muzulmánok a böjtölési időszakban kávét isznak, hogy ébren tudjanak maradni. A kávé először Egyiptomban, majd a török birodalomban terjedt el. Európa nagyvárosaiban sorra alakultak a török kávézók, amit jellegzetes népviseletbe öltözött török szolgák tálaltak fel. A kávé élvezetét szintén orvosi tanácsra népszerűsítették kiemelve frissítő hatását. Az orvosi javaslatban szerepelt még, hogy élénkíti a szívet, csökkenti a gyomorfájást (sajnos inkább fokozza), gyógyítja a rühet és a vérbajt, és gőze véd a szemfertőzések ellen. Az élénkítő hatáson kívül a többi gyógyhatás a későbbiek során teljesen megalapozatlannak bizonyult. Az Oszmán Birodalomban a XVI. században mérgezőnek nyilvánították a kávét, és betiltották élvezetét, mivel a hívők az éjszakai imádkozás helyett a kávéházakban múlatták az időt. Ezért csak megkésve, a XVII. században jutott el Európába, ahol főleg az olasz városállamokban és Franciaországban terjedt el. Az angol közéletben is jelentős szerepet kapott a kávé. Sorra nyíltak az elegáns kávéházak Londonban is, amelyek egyfajta férfi klubként működtek. Az angol asszonyok féltékenyen figyelték férjeiket, hogy miként viselkednek a kávéházi „tivornyákat” követően, és bepanaszolták a királynál a kávézást, mint kóros tevékenységet. Megítélésük szerint a férfiak szexuális aktivitását jelentősen csökkenti a kávé, ezért az emberiség kihalásával fenyegették meg a királyt, ha nem rendeli el a kávéházak bezárását. Ezért II. Károly angol király 1675-ben rövid időre betiltotta a kávéházakat, aminek a politikai háttere az volt, hogy a kávéházakban kritikus hangok szólaltak meg a kormány és a miniszterek ellen, aminek veszélyességét a kiélezett politikai helyzet indokolta. A kávézás fokozott népszerűségének köszönhetően ugyanakkor növekedett az antialkoholista mozgalmak aktivitása, mivel a kávét egészséges alternatívaként ajánlották az alkohol helyett. A kávézás szokása mind a mai napig elterjedt és ebben nagy szerepe volt a globalizációnak. Olyan helyeken is elterjesztette a kávét, ahol korábban a tea egyeduralkodó volt. A kávézás csúcspontját a XIX. század végén, a XX. század első felében érte el, ahol a művészeti élet gyülekezőhelye a kávéházakban volt és ezek a közösségi létesítmények adtak lehetőséget az irodalmi és művészeti irányzatok megfogalmazásának és elterjesztésének. Az értelmiségi körök a kávéházi keretek között formáltak véleményt a világ eseményeiről, és ezek jelentek meg az újságokban, regényekben és a versekben, ami abban az időben a vélemények kifejtésének és megismerésének monopóliuma volt. Manapság a kávéházak csupán a nosztalgia helyei, politikai vagy művészeti jelentőségük megszűnt. Kávét bárhol lehet inni, így a munkahelyi kávézásoknak nagyobb társadalmi jelentősége van, mint a kávéházaknak.