Tompa Anna

Sérült világunk egészsége

Táplálkozástörténelem

Minden kultúra elengedhetetlen része a főzés, az a folyamat, ami a nyers alapanyagokat fogyaszthatóvá alakítja. Ennek művészete igen változatos, és ezt a változatosságot többnyire a helyi tápanyagforrások biztosítják. A globalizáció ezt is megváltoztatta. Ma már nem probléma egzotikus alapanyagokat, fűszereket beszerezni, hogy elkészíthessük a legkülönlegesebb ételeket, bárhol a világon. A turizmus fellendülésével az afrikai vagy a mexikói konyha remekei a skandináv országokban éppen olyan jól elkészíthetők, mint a származási helyükön.

Az európai népesség és a mezőgazdaság hanyatlása a III. században kezdődött. Csökkent a termelés és éheztek az emberek, ami társadalmi konfliktusokhoz, háborúkhoz és járványok kitöréséhez vezetett. A népesség fogyása a VI. században stabilizálódott. Az éhező emberek mindent elfogyasztottak, gyökereket, szárított füvet, nyers állati húst, sőt megették halottaikat is. Nem volt ritka a kannibalizmus, még a XX. századi, sztálini rendszerben sem pl. az ukrajnai nagy éhezés idején.

A jól kigondolt táplálkozási stratégiák a sokféle forrásból történő ételkészítésre irányultak. Ennek kapcsán próbáltak minden forrásból élelmet szerezni, és nem tisztelték a természetet. Európa táplálkozási kultúráját két ellentétes szemlélet alakította. Az egyik a növénytermesztésre fordította figyelmét. Ez volt a mediterrán, azaz a görög-római kulturális szemlélet, amiben a gabonatermelés, a szőlőtermelés és a bor előállítása, valamint az olajtermelés volt a meghatározó ágazat.

A másik megközelítés a germán barbároktól származik, akik, nagyobb részt kelta, illetve ázsiai népek voltak, és táplálékaik döntő többsége állati forrásból származott. Főleg halásztak, vadásztak és a hadjáratok során a csapatok élelmiszerigényét sertés és marhacsordák legeltetésével biztosították. A gabonát, zöldséget, gyümölcsöt pedig a leigázott népektől rabolták el, vagy az erdei irtásokon folytattak némi gabonatermesztést. A bor helyett erjesztett tejet (kumiszt) vagy sört ittak. Az olaj helyett vajat és állati zsiradékot használtak. A táplálkozási szokások egyben a kulturális azonossági tudat jeleként önbizalom-fokozó hatással bírtak. A latinok lenézték azokat a népeket, akik nem ismerték a kenyeret és a bort, ugyanakkor súlyos vereségeket kellett elszenvedniük a barbároktól, akik jobban bírták a telet és jobb fizikai erőben voltak a magas zsír- és fehérjebevitel miatt.

A népek történelmében a kulturált viselkedés egyik feltételének tartották azt, hogy az ember cselekvő módon vegyen részt ételeinek elkészítésében, pl. ne fogyassza azokat nyersen. Amit a latinoknál a búza és a kenyér képviselt, ugyanazt a szerepet játszotta a keltáknál a disznóhús és a zsír. A kétféle táplálkozási kultúra integrációja a VI. században indult meg, és ennek fő mozgatója a hatalom volt. A germán szemlélet egyre jobban elterjed, aminek egyik bizonyítéka lehet az a tény, hogy ebben az időben az erdők értékét a makkoltatási lehetőségek, tehát a felhizlalható sertések száma adta meg. Azzal párhuzamosan, hogy a germánok átvették az uralmat Európában a hús mindinkább a kiváltságosak, az erősek és a gazdagok eledele lett. Akit eltiltottak a hústól vagy arra kényszeríttettek, hogy adja át másnak az adagját, megaláztatásnak számított. Kirekesztést jelentett az erősek és a gazdagok birodalmából, ami egy harcos karrierjének végét is jelenthette.

A kereszténység Európában a IV. században vált uralkodóvá, ami a kenyeret és a bort tette meg a legfőbb szakrális ételnek és italnak. Ötvözte a zsidó és mediterrán hagyományokat, ugyanakkor a különbözőségeket is. A zsidó vallásban a szakrális kenyér kovásztalan volt, az erjesztett bor sem volt kóser. A termelésben és a fogyasztásban egyaránt elterjedt a kenyér, a bor és az olaj. Ugyanakkor megjelent a böjt fogalma, ami annyit jelentett, hogy a bűnök vezekléseként tartózkodtak az ételek fogyasztásától és csak silány füveket, bogyókat fogyasztottak. Kialakult az önfeláldozás kultúrája, amit a remeték népszerűsítettek. A remeték megpróbálták hasznosítani a vadonélő növényeket, és ezzel jelentős tudományos ismereteket is szereztek. Meg kellett tapasztalniuk, hogy a vadon élő növényeknek, mely része alkalmas táplálkozásra és melyek mérgezőek.

A IX. századtól kezdve az európai népesség fokozatosan gyarapodott, ami a termelés fokozását feltételezte. A búza terméshozama igen gyér volt 1:3-hoz szemenként, amit jelenleg kb. 1:100-hoz sikerült felfejleszteni. Az állati eredetű húsok fogyasztása továbbra is luxusnak számított, és nem jelentett alternatívát a hal sem, hiszen könnyen megromlott és alacsonyabb volt a kalóriaértéke, mint a sertésnek. Így a szegények eledele továbbra is a kenyér maradt, amiért Istenhez fohászkodtak, hogy adassék meg minden napra (Mi Atyánk…).

Napjainkban is egyre nagyobb hangsúlyt kap a médiában a táplálkozási tényezők szerepe a betegségek kialakulásában. Ennek igen egyszerű magyarázata van. Külön iparág foglalkozik az egészség megőrzésével, a helyes testsúly és a jó közérzet megtartásával. Ezen „egészséges” életmódra ösztönző termékek forgalma reklámot igényel. A média elsősorban e termékek reklámozása révén, csupán anyagi juttatások ellenében foglalkozik az egészség megőrzésével. A közszolgálatiság pedig megkövetelné, hogy az anyagi érdekeken túl is a szükséges információkat közvetítve neveljenek az újságok, a rádió és a televízió. Talán ezt a hiányt pótolja az MTA és a MATÁV által kezdeményezett és a Duna TV, MTV és a Magyar Rádió által közvetített „Mindentudás Egyeteme” program, ami mindenben megfelel a közszolgálat igényeinek, és a média is támogatja.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Megmutatja a lélek és a test harmóniájának fontosságát, biológiai érvekkel támasztja alá a nevelés, a család és a boldog társkapcsolatok életmentő szerepét. Hittel vallja, hogy a veszélyek leküzdhetők, csak meg kell ismerni ezeket. A könyv ebben segít mindazoknak, akik nem csupán magukra gondolnak, hanem a jelen mellett a jövőt is biztosítani szeretnék.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tompa-serult-vilagunk-egeszsege//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero