Krúdy korában, amint ezt Latinovics előadásában a Szinbád című filmben láthattuk, egy ebéd legalább öt fogásból állt. Előétel, leves, 2 főétel és desszert. Ezt a szokást részben anyagi, részben idő hiányában a magyar ember már rég elhagyta. Táplálkozási kutatások egyértelműen igazolják, hogy az egy főre eső húsfogyasztás az utóbbi 10 évben visszaesett, de burgonyából, kenyérből és tejtermékekből is kevesebbet fogyasztunk. Örvendetesen emelkedett a déligyümölcs fogyasztása, az utóbbi időben már komoly konkurenciát jelent a hazai gyümölcsöknek. Bizonyos évszakokban a narancs olcsóbb, mint az alma. A hazai gyümölcsök fogyasztása alig változik, átlagosan és fejenként 64 kg hazai és 20 kg körüli déligyümölcsöt fogyasztunk. A főzésre használt disznózsírt is egyre ritkább az étolaj váltja fel. A mennyiségi étkezés helyébe a választékosabb és félkész termékeket is igénybe vevő gyorsétkezés lépett. A főzésre szánt idő lecsökkent, ezért a magyaros konyha hagyományos (sokszor egészségtelen) ételeit a modern konyha remekei váltják fel. A fiatalok körében – szerencsére – divattá vált a főzés és az, hogy egy-egy utazás során megismert külföldi ételkülönlegességeket itthon is elkészítsenek. Az utóbbi 20 évben fokozatosan megismertük a francia, olasz és kínai konyhát és a világ fűszereit. Azt gondolom, hogy nagy általánosságban a táplálkozási szokásaink jó irányban fejlődnek, és a csökkenő életszínvonal sem fordíthatja vissza teljesen ezt a tendenciát.

Nézzük meg mégis, hogy mi a jellemző a magyar konyhára?

 

Korábban a disznóhús és a zsír, valamint a rántás használata tette igazán nehézzé a magyar ételeket. Ha ezt a két utóbbi komponenst kiiktatjuk, akkor a magyar konyha igen hasonlatossá válik a mediterrán étkezéshez, ezért szeretik annyira a görög és az olasz turisták. Kevés ugyan benne a hal és a rizs, de az újabb hatások és tengeri ételek hozzáférhetősége biztosíthatja a mediterrán étrend irányába történő elmozdulást is.