Az életmód Magyarországon különösen kockázatos a dohányzás, az alkoholizmus és a helytelen táplálkozás miatt. Ezért a szív-érrendszeri betegségek és a daganatok okozta halálozás Magyarországon kiemelkedően magas. Az egészségügy pedig súlyos szerkezeti és gazdasági problémákkal küzd. A lakosság egészségtudata alacsony, az egészség nem igazán érték, különösen a fiatalok körében nem az, amin hatékonyan tudna segíteni az „Egészségtan” tantárgy bevezetése, amiért az elmúlt 16 évben oly sokat felemelte a szakma a hangját, de pártállástól függetlenül a kezdeményezés mindig süket fülekre talált. Pedig érdemes lenne elfogadni Victor R. Fuchs közgazdász megállapítását, miszerint minden oktatásra költött összeg nagyobb hatékonysággal segíti az egészséget, mintha azt közvetlenül az egészségügyre költenénk. Ez a felismerés Fodor Józsefnél már a XIX. század végén megfogalmazódott, amikor megírta a diákok számára az „Egészségtan” tankönyvét és az iskola-egészségügyet elsődleges prioritássá tette az 1876-os közegészségügyi törvényben. Az egészséges életmódot a higiénét, a tudatos egészségmagatartást tanítani kell éppúgy, mint a matematikát, a zenét, az irodalmat, a történelmet stb. Ezeknek az ismereteknek a hiányában nem véletlen, hogy a káros szenvedélyek okozta egészségromlás már az egészen fiatal korosztályt (10-14 éveseket) is érinti. A fiatalok között nő a túlsúlyosok aránya, aminek megjelenését tovább rontja a mozgásszegény életmód, a túlzásba vitt TV- és video-, internet nézés, valamint a kockázatos és korai szexuális aktivitás. A fiatalok sem testileg, sem lelkileg nincsenek felkészülve a nem várt terhességek elviselésére, a tizenéves korban elszenvedett terhességmegszakítás pedig életre szóló pszichés károsodást okozhat. A betegségek megelőzését szolgáló hálózat csekély finanszírozású és ezért alacsony aktivitású. A gyermekek számára szinte nem elérhető, bár ez volna a feladata a védőnői és az iskolaorvosi szolgálatnak. A gyermekekben nem tudatosul eléggé, hogy az egészség elvesztése tanulás- és munkaképtelenséget okoz, ami a társadalom számára igen nagy veszteség, sőt tragédia az egyén és a közösség számára. Az egészség elvesztése egyben gazdasági csőd, ezért nem lehet magánügy, így már átlép a gazdaságilag is értékelhető kategóriába. A gyógyításra fordítandó összegek gyors növekedése a kiadások emelkedéséhez és ezáltal a GDP csökkenéséhez vezet. Az egészség elvesztését leginkább a demográfiai mutatókkal, nevezetesen a halálozási adatokkal jellemezhetők. Ugyancsak jól alátámaszthatók az egészségi állapot romlásának tendenciája a kieső munkaerő mértékével, amit a táppénzesek száma jelenít meg. A születésszám csökkenése és a várható élettartam meghosszabbodása azt is jelenti, hogy az eltartottsági ráta egyre emelkedik.