A nők anyagcseréje és reprodukciós képessége nagyban attól függ, hogy milyen a tápláltsági szintjük. Az evolúció során a nőket ajándékozta meg a természet azokkal a bőralatti zsírpárnákkal, amelyek valamennyi ősi kultúrában a termékenység szimbólumává vált. A képlet nagyon egyszerű, a jól táplált nők bőven termelnek női nemi hormonokat, ami a megtermékenyülés és a gyermek kihordásának záloga. Csak extrém fokú kövérség az, ami gátolja a nőket a gyermekáldásban. A legújabb kutatások szerint a táplálkozási tényezőknek valóban nagy szerepe van az emlőrák kialakulásában. A táplálkozás és a belső elválasztású mirigyek közötti együttműködést a hipotalamusz-hipofízis tengely irányítja, a kövérség pedig a leptin és az inzulin termelésével függ össze. A termelődő trophormonok hatására az involúcióban levő petefészek helyett a zsírszövetből mobilizál a szervezet ösztrogént. A menopauza idején a leptinszint megemelkedik, és zsírpárnák kialakulásához vezet. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a szövetek egyre ellenállóbbakká válnak a leptinnel szemben. Nem így az emlőszövet és a benne készülődő daganat, aminek növekedését serkentik a fenti hormonális változások. A leptinnek szerepe lehet abban, hogy az emlőszövet klimaxban burjánzik és az antiösztrogén hatásai nem érvényesülnek. A klimaxos hölgyek fő ösztrogénforrása a zsírszövet, ennek lebontásával szabadul fel a hormon és egyben az a hő is, amit a klimaxban hőhullámnak neveznek. Megfigyelték, hogy a hőhullámokat az ösztrogénszint csökkenése előzi meg, amit a hipofízis izgalma követ. Kiderült, hogy a növényi ösztrogének azáltal, hogy a receptorokról kiszorítják a valódi ösztrogént, gátolják az emlőrák növekedését. A karotinoidok (paradicsom, sárgarépa, narancs, sütőtök stb.), amelyek antioxidáns tulajdonságúak, szintén védenek az emlőrák ellen. Minden olyan növényi alapanyag, ami a természetes ösztrogén termelését vagy aktivizálódását gátolja (brokkoli, karfiol, kelbimbó, káposzta stb.) véd az emlőrák ellen. Ugyanakkor érdekes módon a vegetarianizmus önmagában nem csökkenti a mellrák kockázatát. A legújabb táplálkozás-élettani vizsgálatok igazolták, hogy a szérum magas koleszterin- és lipidtartalma hormonális változásokat okoz. Megfigyelték, hogy az emlőrák bizonyos típusa a kövér nők között fordul elő gyakrabban. Magyarázatot keresve a jelenségre, megállapították, hogy a vérben lévő zsírok mennyiségének emelkedésével fokozódik egy hormon, az ún. prolaktin termelése. Ez a hormon indítja be a szülést követő tejelválasztást. Fokozott aktivitása tehát az emlő mirigysejtjeinek növekedését és működését serkenti. Ez a hatás a klimax utáni korban lévő nőknél az emlő burjánzását és daganatos átalakulásra való hajlamát fokozza. Azok a népek, akiknél viszonylag korán kezdenek szülni, és a táplálékban sok az ún. fitoösztrogén, ami növényi eredetű hormon (pl. bab, borsó, szója és olajos magvak tartalmazzák), az emlőrák szinte ismeretlen betegség. A táplálkozási szokásokat gyakran a társadalmi, szociális helyzet határozza meg, így nem véletlen, hogy az emlőrák főleg a civilizált társadalmakban élő asszonyokat érinti. Itt főleg a jólét adta túltáplálás, mozgásszegény, kényelmes életmód, a fogamzásgátlók korai használata, késői szülés, a szoptatás mellőzése és az alkohol együttesen játszhat szerepet. Különösen a magas zsírbevitel és az elhízás szerepét hangsúlyozzák. A legújabb kutatások szerint a táplálkozási tényezők elsősorban a hormonális állapotot befolyásoló hatásuk révén fejtik ki hatásukat, ugyanakkor a korábbi hiedelmekkel ellentétben kisebb jelentősége van a direkt lipidhatásoknak. A széleskörű epidemiológiai felmérések szerint nem sikerült összefüggést kimutatni sem a szérumlipid-, sem a koleszterinkoncentráció és az emlőrák gyakorisága kötött. Valószínű ugyanakkor, hogy a magas lipidkoncentráció elősegíti a zsírban oldódó rákkeltők koncentrációjának emelkedését a célszervekben.