A húsfogyasztás körül sok vita van. Korábbi történelmi korokban a nemesség és a kialakuló nagypolgárság higiénikusabbnak tartotta a növényi eredetű táplálkozást. Sőt, megsejtettek valamit abból, hogy a túlzott húsfogyasztás egészségtelen. A szegények nem is engedhették meg maguknak, hogy húst egyenek, így az egy főre jutó fogyasztás még a fejlett mezőgazdasággal és állattenyésztéssel rendelkező Németországban sem érte el a 20 kg-ot. A XX. században, főleg a II. világháborút követő évtizedekben kialakultak a nyugati típusú jóléti társadalmak, ahol a húsfogyasztás is jelentősen megemelkedett. Jelenleg az EU-ban 60–70 kg az egy főre jutó húsfogyasztás. A szegénység okozta konfliktusok megelőzésére a politikusok sokszor ideológiai eszközöket használtak a húshiány magyarázatára. Ezért a szegényparasztok húséhségét és fokozott hús iránti vágyát alantasnak ítélték meg. A jóléti paradigmák változásával bizonyos szemléletváltozás következett be a gazdagok között is, aminek jelképe már nem a húsos fazék volt.

Az evolúció során az emberi agy robbanásszerű fejlődése összefüggésbe hozható a növényi diétáról a húsevésre történő áttéréssel. Azok az előemberek vagy ősemberek, akik vadásztak és ezért húst is ettek, nagyobb koponyával és fejlettebb agyvelővel rendelkeztek. A hús elkészítésének módja is hozzájárulhat a húsevés egészségre gyakorolt hatásaihoz. A konzervált, füstölt, főleg házilag előállított töltelékáruk fogyasztása, a magas zsírtartalom mellett egyéb káros anyagokat is tartalmazhatnak. A húsárut tartósító és színező anyagok magas nitráttartalmúak lehetnek. A szervezetben ezekből nitritek, majd rákkeltő nitrózaminok keletkezhetnek. A nagyüzemi módon gyártott húskészítmények nitrit- és nitráttartalmát ezért gondosan ellenőrzik, és a szervezetre ártalmatlan mennyiségben korlátozzák. A nitrózaminok veszélyessége jelentősen csökkenthető, ha a füstölt és sózott házikolbász, sonka vagy disznósajt mellé kellő mennyiségben zöldséget (hagymát, zöldpaprikát, paradicsomot, salátát) is fogyasztunk. A zöldségek magas vitamin- és rosttartalma fékezi a rákkeltők átalakulását és káros hatásait. Az állati fehérjék képezik az ún. esszenciális aminosavak és zsírok legfontosabb forrását. Ha ezek nem kellő mértékben jutnak be a szervezetbe, súlyos krónikus betegségek alakulhatnak ki. A fehérjék túlzott fogyasztása csak akkor okoz gondot, ha a fehérjelebontása zavart szenved pl. köszvény esetén.