Az új régionális betegellátási rendszerben kialakulnak a várólisták, ami melegágya a korrupciónak és a hálapénznek. Ugyanis a betegek szeretnének mielőbb meggyógyulni, ezért megpróbálják a személyzetet rábírni a „soronkívüliségre”, természetesen anyagi eszközökkel. A családorvos és az OEP is abban érdekelt, hogy lehetőleg ne kelljen továbbküldeni a beteget, ezért a családorvos többnyire igyekszik ellátni mindent saját hatáskörben, pedig sem a műszerezettsége, sem a speciális szaktudása erre nem mindig jogosítja fel. Ezek az ellátási nehézségek területenként változnak, így területi egyenlőtlenségekkel is számolni kell. Az elavult épületek és műszerpark, a kivizsgálásokra szánt idő mind megdrágítja az ellátást, ami a felülről zárt egészségügyi kasszát finanszírozhatatlanná teszi. A kórházak viszont a pontszerzés taktikájában abban érdekeltek, hogy minél tovább maradjon a páciens az osztályán és a lehető legnagyobb pontszámot érő diagnózist számolják el az OEP felé. Ezért torzul az ellátási struktúra és nem használhatók kellő pontossággal a morbiditási statisztikák sem. Ezért a betegellátásra szánt összegek sem jól tervezhetők. A bajt tovább súlyosbítja az a tény, hogy az OEP finanszírozási rendszere bevallottan nem támogatja a prevenciót, tehát nem képes dotálni azt, ha valaki nem lesz beteg, vagy hamarabb meggyógyul.

A kórházi ellátásra szorulók egyharmada szociális okkal marad kórházban, mert a hozzátartozója nem akarja vagy nem tudja ellátni (elfekvő). Ez morálisan és anyagilag is jelentős terhet ró az aktív ágyakon ellátandó betegekkel foglalkozó személyzet számára. Krónikussá vált a nővér-, sőt az orvoshiány, ami különösen vidéki kórházak esetében az alapvető tevékenység ellátását veszélyezteti. A hatékony, gyors ellátást biztosító szakrendelők hiánya miatt a háziorvosok a „kapuőri” irányító tevékenységüket nem tudják betölteni. Az ellátás súlyos forráshiánya lassan, de biztosan az egészségügyi ellátás színvonalának romlásához, bizalomvesztéshez és az egészségügy csődjéhez vezet. Az új egészségügyi törvény ennek a régi struktúrának az átalakítását célozta meg, de sem a végrehajtás ütemében, sem diktatorikus cselekvési rendjében nem képes a hibákat orvosolni, csupán tovább rontja egyelőre az ellátás színvonalát. Az egészségügyet csak a betegek és az orvosok bevonásával, s az ő érdekeiknek figyelembevételével lehet megreformálni, a jelenlegi tendenciák érvényesítése kapcsán a szereplők érdekeit figyelmen kívül hagyták. Ezért hamarosan újra kell gondolni az egészet.