Mindazt, amit léleknek, érzelemnek nevezünk, hajlamosak vagyunk a szívünk környékére lokalizálni. Az antik világban „már a görögök is” (Arisztotelész) az érzelmek, a szerelem, a bosszú székhelyét a szívben jelölték meg. Szomorúság, bánat vagy hirtelen öröm ugyanis felgyorsítja a lélegzést, gyorsabban ver a szív és általános izgalmi tüneteket produkál. Ma már tudjuk, hogy az érzelmek igazi székhelye az idegrendszer, az agy. Az eszméletlen ember kevéssé befolyásolható érzelmileg, bár vannak megfigyelések, miszerint a tudattalan állapotban, pl. kómában vagy előrehaladott Alzheimer-kórban is egy kedves személy közelsége, illata, esetleg hangja érzelmeket kelthet. A tudósok mégsem képesek megfejteni, hogy hol lakik a lélek, de jelenlétéről és betegségeiről már könyvtárakat írtak össze. Fogadjuk el, hogy a lélek az ember egészének jellemzője. Anyagi mérőszámokkal nem jellemezhető, de funkcionálisan létezik. Ezért a lélekgyógyászat minden esetben az ember egészének gyógyításával foglalkozik. A lélekkel való párbeszédhez bizonyos érzelmi kapcsolatra van szükség. A lélek ugyanis őszinte, ellentétben a bal agyfélteke kontrollált és sokszor „hazudós” logikájával. A lélek szava az, amit a bal félteke nem tud vagy nem akar cenzúrázni. A pszichiáterek ennek ellenére gyakran kikapcsolják a bal féltekét a hipnózis kapcsán, és így közelebb kerülhetnek a lélek valódi bajához. A nem tudatos és „nem logikus” jobb félteke művészi érzékkel bír, „irracionális” elemekkel operál és időtlen. Élvezi a zenét és a matematikát. Tehát nem teljesen logikátlan, de sokszor irracionálisnak tűnő összefüggéseket tálal, amivel a bal félteke nem tud mit kezdeni. A művészeknél tapasztalt irracionalitás és sokszor a gyermekes makacsság ezzel a jobb féltekés dominanciával magyarázható. A bal félteke alig mosolyog, nem tud énekelni és táncolni, szereti a fekete-fehér igazságokat és a listákat, amivel sorrendbe állíthatók a dolgok. Állandóan csomagol, a nagyobb dolgokat alcsoportra osztja, majd újabb alcsoportokra, végül a tulajdonképpeni egészet elveszíti a részletekben, tehát agyunk két féltekéje egyáltalán nem szimmetrikus.