A test és lélek fejlesztése megvédi gyermekeinket a szorongástól, a magatartási zavaroktól. A modern nevelés viszont átesik a ló másik oldalára, a jól tervezett irányítás helyett, túl sokat bíz rá a gyerekre, ami sokszor a teljesítmény rovására megy. A gyermek magatartászavarai ezért egyre gyakoribbak, és speciális nevelést igénylő iskolák szükségesek ahhoz, hogy a minimális alkalmazkodást elsajátítsák. A 2001-2002es tanévben egy 1000 fős reprezentatív mintában a gyermekek 2–3%-ában jeleztek magatartási zavarokat (24. táblázat).

 

 

Az emberi evolúció több százezer éve alatt az előemberek sikerességét elsősorban az egymással történő sikeres kommunikáció határozta meg. Addig, amíg a ragadozók sikerességét a gyorsaság, a fogazat ereje és a fizikai fölény dominálta, az emberét az elme fejlődése tette lehetővé. A fizika erőszak csupán végső eszköz volt az ellenfél legyőzésében. Az ember igazi fegyvere a szolidaritás, a közösség kialakítása és megvédése, a csoporton belüli munkamegosztás, tehát a feladatok társadalmasítása volt. A túlélésben az ember a közösségi erőt, a tervezést és a váratlanságot alkalmazta sikerrel, tehát az intelligencia vitte előbbre az emberi fejlődést. Mégis a társadalmi fejlődés magasabb szintjén az ókori birodalmak megszületését a katonai erőszak vívta ki. A XX. század végére a társadalmak egymással történő szembeszegülése a világ kipusztulásával fenyegetett. Az erőszak lehetősége elérte a maximumot, tehát önmaga fölszámolását. Ennek tudatában jött létre a teljes leszerelés és megszűnt a hidegháború. Vajon a globalizáció kedvez az erőszaknak? A természeti erőforrások kimerülésének veszélye arra figyelmeztet, hogy fegyverek helyett energiahordozók és a pénz birtoklásával tartsák sakkban egymást a szembenálló felek. Új megújuló energiaforrásokra van szükség ahhoz, hogy a fejlődés ütemét ne kelljen visszatartani, ugyanakkor az emberek leigázása tovább folyik, csak más eszközökkel. A nagyhatalmak és a globalizált intézményeik megszerezték a totális információ lehetőségét, és a legféltettebb titkokat is képesek ellenőrizni az internet, a bankkártyák vagy a mobil telefonok segítségével. Az információs társadalom tudomást szerez a szunnyadó igényekről, a fogyasztást serkentő legképtelenebb vágyakról és a média segítségével kiteljesíti hatalmát az emberiségen. A fegyverek helyett bankkölcsönökkel tartja függőségben az országokat és veszi el földrajzi és történelmi értékeit a privatizáció során. A nagyhatalmi erőfitogtatás elöl a család vagy a kisebb közösségek nyújthatnának menedéket, de ezek tekintélyét a modern szabadelvű gondolkodás már kikezdte, és lassan felbomlanak a védelmet nyújtó baráti és vallási közösségek is. Az emberek tehetetlenek a fogyasztást diktáló nagytőkével szemben. Kénytelenek megválni hagyományaiktól, gyökereiktől, múltjuktól és nagyvárosokba zsúfolódva élik tucat életüket, mint modern rabszolgák egy globalizált gépezetben. A természet értékeinek megőrzését civil szervezetek próbálják magukra vállalni, de sokszor erőszakos eszközöket is igénybe vesznek, hogy felkeltsék a média érdeklődését. Így szembesül az erőszak az erőszakkal. Mi történik az egyénnel ebben az egyre elszemélytelenedő világban. Az ember magára maradt ebben a nagy tömegben, a tehetetlenség és a feleslegesség érzése növekszik a lelkében és súlyos identitási zavarban szenved. Ez a folyamat leginkább a gyermekeknél látható. Egyre fiatalabb korban követnek el bűncselekményeket a felkorbácsolt szerzési vágy miatt. Magyarországon a rendszerváltás óta a bűnözés szerkezetében és nagyságrendjében egyaránt lényeges változások következtek be. 1976-ban a bűncselekmények száma még 129 424 volt, 1989-ben 225 393, s 1995-ben viszont már 502 036. Ez az emelkedés – ha az 1976. évi értéket 100%-nak vesszük – igen jelentős, csaknem eléri a 400%ot (387,9%). 1995-ben a vagyon elleni bűncselekmények aránya kiemelkedően magas volt, az összbűnözés 77,9%-a, ebből 61% lopás (ezen belül 34,5% betöréses lopás, ami 1976-hoz képest kb. nyolcszoros emelkedést mutat). A közrend elleni bűncselekmények az összes bűncselekmény 11%-át, a közlekedési bűncselekmények 4,9%-át, a személy elleni bűncselekmények 3,2%-át, az egyéb bűncselekmények 3%-át teszik ki. Ugyanakkor a családon belüli erőszak áldozatainak száma is egyre emelkedik és az áldozatok főleg gyermekek és nők. A szexuális visszaélések gyermekek és fiatalkorúakkal szemben egyre gyakoribb. Az emberkereskedelem, prostitúció és a pedofília áldozatai is főleg gyermekek, illetve fiatalkorúak. Mindezek összefonódnak a kábítószerek használatával, és egyre rémisztőbb méreteket ölt az elterjedésük. Ma már 2–300 ezer rendszeres fogyasztóval kell számolni Magyarországon. Ezzel a jelenséggel párhuzamosan emelkedik a gyermekkorú bűnelkövetők száma is. A gyermekek által elkövetett ismertté vált bűncselekmények száma évente 4000 körül van, de ennek több mint a duplája lehet a valós szám, hiszen a rejtett esetek száma éppen ebben a korosztályban a legnagyobb. 2002-ben 7325 gyermekkorú főleg fiúról derült ki, hogy csoportosan bűncselekményt, főleg lopást követett el. Érdekes módon nem a magányos egyszülős családok gyermekeiből verbuválódnak a bűnözök. Sokkal inkább a kétszülős többgyermekes családok érintettek, ahol kevesebb figyelem jut egy gyermekre. A területi megoszlás is jellemző, főleg az ország északkeleti megyéiben gyakori. Mindezek ellenére a Piackutató Intézet szerint a magyar gyermekek optimisták, jól érzik magukat a családban és bíznak szüleikben. Ennek megőrzése és további erősítése lehet a jövő záloga. A 25. táblázatban egy nemzetközi kérdőíves GKI által végzett felmérés eredményei láthatók. Ebből kiderül, hogy a magyar gyermekek a jövőt nem gondolják túlságosan fényesnek, még a környező országok gyermekeinél is pesszimistábbak.

 

 

Ugyanez a felmérés kíváncsi (26. táblázat) volt arra, hogy a gyermekeknek milyen fontos a szülőkhöz, a társakhoz, az otthonhoz, a játékokhoz való viszonya. Megállapították, hogy a magyar gyerekek többsége családhoz ragaszkodó, de a barátokat is fontosnak tartó, jó jegyeket szerző tulajdonsággal rendelkezik. Ugyanakkor csak a negyedüknél volt fontos a játék, ami a középiskolásoknál csak 11%-ot érdekelt. Ez viszonylag alacsony arány, ami statisztikai hibát is jelenthet.

 

 

A szülőkkel való jó viszony záloga viszont egyértelműen a törődés és a szeretet volt, ami főleg az anyák iránt nyilvánult meg, de fontos szerepet kapott a bizalom és a megértés is. Érdekes módon a szórakozás vagy az otthoni tanulás kissé háttérbe szorult (27. táblázat). A klasszikus családi modellben pedig ennek nagy jelentősége volt, hiszen az iskolában és a mindennapi életben megtanult dolgok igazát a család tudja leginkább visszaigazolni. A szülőkkel töltött idő fokozódó csökkenése már az otthont, mint a tanulás forrását nem valószínűsíti.

 

 

A nevelés legfontosabb eredménye az önismeret fokozása. Ehhez szorosan hozzátartozik az a teljesítmény, amit a gyermek tanulmányai során megvalósít. Világossá válik számára, hogy mit, mennyit és mennyi idő alatt képes elsajátítani, egy verset megtanulni, szépen elmondani vagy egy matematikai feladatot megoldani. Az a gyermek, aki megtanul viselkedni, azaz uralkodni önmagán, annak szellemi teljesítménye is fokozódik. A teljesítmény az örömszerzés egyik forrása, ami képes elégedettséget generálni a diákban, tanárban és a szülőben egyaránt. Az önismeret nem csupán a pozitívumok, hanem a gyengeségek megismerésére is szolgál. Itt nagyon nagy szerep jut a kritikának. A tanár és a szülő együttműködik a kritika kialakításában, ami végül az önkritika megszületését segíti elő. A kritikának mindig tartalmaznia kell a helyes megoldásokhoz vezető út kijelölését vagy az alternatívák felállítását. Az olyan kritika, amelyik nem tartalmaz kiutat vagy megoldást, nem tud segíteni abban, hogy a teljesítmény javuljon. Az ilyen kritika kifejezetten romboló hatású a személyiségre és pontosan az ellenkező hatást éri el. Különösen nehéz a kritikát megfogalmazni olyan esetekben, amikor a teljesítmény valamilyen művészeti ágban születik, pl. zene, képzőművészet, irodalom, vers stb. Nagyon sok példa van arra, hogy a kedvezőtlen kritika egy karrier végét is jelenti, ugyanakkor előfordul, hogy maga a kritikus vall szégyent, hiszen az élet a művészt igazolja. Itt kell megemlíteni a kimondott szó erejét, amit főleg azok érzékelnek, akiket ezek a szavak egy életre megbántanak. A családon belüli erőszak kapcsán sokszor elfelejtkeznek a verbális agresszióról, és csak a kék foltokat kutatják a gyermeken, pedig a lelki sérüléseket elsősorban a szavak okozzák, amiket a látlelet nem mutat ki.