A különböző kultúrákban más és más volt az emberi élet értéke. Voltak olyan kultúrák, ahol a fizikai erő vagy az utódok létrehozása, a táplálék megszerzése, vagy egyáltalán a túlélés volt a legfőbb erény. Ezekben a primitív társadalmakban természetesen még nem beszélhetünk a szellemi ember igényeiről, az önmegvalósításról. Minőségi ugrás akkor következett be, amikor az ember szellemi értékeinek megvalósítása lett a tét, és amikor az emberek egymás iránti bizalma, szeretete, segítőkészsége motiválta a cselekedeteket (humanizmus). Az ilyen küzdelemért járó jutalom, a lelki béke, ami nem vásárolható meg a tőzsdén és az árfolyama sem fejezhető ki pénzben. Sokan mondták már, ezért nem köthető egyetlen bölcs nevéhez sem az a gondolat, hogy „az igazi értékeket ingyen kapjuk”. Az őszinte szerelmet, a barátságot, a gyermek-szülő kapcsolat pozitív energiáit nem lehet megvásárolni. A lelkünk nem tud mit kezdeni a pénzzel, ezért az emberek sohasem elégedtek meg a táplálékkal és a ruházattal. Mindig igény volt valamire, ami emberré tette őket. A szellem és a lélek nem krumplival táplálkozik, hanem irodalommal, művészettel, zenével, szépséggel és szeretettel, mert „Nemcsak kenyéren él az ember” tudjuk ezt az Újszövetségből.