A szerelem, a boldogság és a családi jólét Magyarországon összefonódó fogalmak. Az angolszász kultúrában a szeretet és/vagy a szerelem, valamint a nemi kapcsolat korántsem fejezhető ki egyetlen szóval. Az angol „love” jelenthet szeretetet, ritkábban szerelmet, de attól függ, hogy milyen szókörnyezetben használják. Ebből a különbségből sok félreértés adódhat fiatal, angolul beszélő turisták között.

Az emberiség történetében a szerelem és a szexualitás időről időre szétvált, majd újra közeledett, most átmenetileg megint kicsit távolabb került egymástól. Pedig a szexológusok felmérései szerint a szerelem és a szex csak együtt tudja beteljesíteni fő hivatását, a család létrehozását, ami az emberi lét alapja.

Az állatvilágban nem beszélhetünk szerelemről, az állatok párzását csupán a fajfenntartás ösztöne és az utódok létrehozása motiválja. Ez határozza meg a párzási időszakokat is, amelyek az éghajlati viszonyoktól függően a vemhesség időtartamát is figyelembe véve az utódok felnevelésének optimális körülményeihez alkalmazkodik.

Az embernél a szerelem mellett a szexualitásnak nincs szezonális ingadozása, hiszen az ember – e tekintetben is – tökéletesen függetlenítette magát a klimatikus viszonyoktól. A szexuális kapcsolatnak a funkciója is átalakult. A kulturált társadalmakban nagyon fontos szerepe van a társas kapcsolatok fenntartásában, az együttélés megkönnyítésében, az egymáshoz való alkalmazkodás elősegítésében, így a család stabilitásának megtartásában. Tartalék energiaforrás, a megértő szerető hitves jelentős energiákat biztosít az élet problémáinak megoldásában. Hiánya esetén viszont labilissá válhat minden kapcsolat.

Magyarországon a házasságok 95%-a gyermeket vállaló szerelmi házasság volt még 1985-ben Bágyoni Attila egészségnevelő szociológus orvos vizsgálatai alapján, amelynek kapcsán 5-6 ezer nőt és férfit kérdezett meg erről a témáról, és az ő reprezentatívnak mondható felmérése alapján az alábbiak derültek ki a mgyarok szerelmi életéről.

A megkérdezettek 80%-a élt házasságban, ezek 85%-a első házasság, 77%-uk elégedett a házastársával szexuális téren. Többnyire (68%) egymás mellett vagy egy ágyban alszanak, 37%-a a megkérdezetteknek heti 3 alkalommal él szexuális életet és minden alkalommal kielégül. A nőknek csak 4%-a panaszkodott arról, hogy még soha nem volt orgazmusa. A megkérdezetteknek csak 6%-a nyilatkozott úgy, hogy nemi kapcsolatukról vagy annak problémáiról a partnerrel nem érdemes beszélni. A férfiak 60%-a tekintettel van a nők igényeire, 5%-uk viszont teljesen közömbös, pedig a nők többsége úgy nyilatkozott, hogy a szerelmi előjáték és a közösülések időtartama nagyban hozzásegíti őket az örömszerzéshez. Ennek ellenére az orgazmus elmaradásáért a nők egynegyede (23%) saját magát okolta, 47%-ban mindkét félt és csak 30%-ban a férfiakat. A nők általában elég kezdeményezők, minden második alkalmat ők kezdeményezik. A nők 70%-a hűséges és monogám kapcsolatban él házastársával, annak ellenére, hogy vagy az utcán (14%), vagy a munkahelyen (14%) szexuális zaklatásnak vannak kitéve. Párjuk hűtlenségét a nőknek csak a 20%-a, ugyanakkor a férfiaknak a 30%-a torolná meg szakítással. Tehát a férfiak kevésbé tolerálják a hűtlenséget.

Szexuális problémával csak a megkérdezettek 5%-a menne el orvoshoz, mivel az emberek tudatában a szerelmi élet zavarának megjavítása nem minősült orvosi feladatnak. Úgy gondolták, hogy saját magánszférán belül is megoldható ez a probléma, ugyanakkor helyes egészségkultúrával rendelkező népek között nem szégyen tanácsot kérni szexológustól, szakorvostól vagy pszichológustól. A szexuális élet zavarai miatt számos hormonális zavar, pajzsmirigy-túltengés, fejfájás, gerincproblémák, hátfájás, idegkimerülés alakulhat ki. Sokszor el is túlozzák ennek a tényezőnek a jelentőségét azt állítva, hogy az infarktus, a magas vérnyomás, sőt a rákos betegségekre való hajlam is szexuális zavarokra vezethető vissza. Nem véletlen, hogy a párkapcsolatban élőknek jobbak az életkilátásaik.

A Freud-féle pszichológia túl nagy jelentőséget tulajdonított a szexualitásnak a neurózisok kialakulásában, és ennek volt köszönhető, hogy a szexuálterápia igen divatossá vált a II. Világháború után. Jelentőségét a szexuális felszabadulás korában az 1960-as években veszítette el, amikor a fogamzásgátlók elősegítették a nők szexuális felszabadulását, és ezzel a neurózisok szexuális eredtének kutatása oka fogyottá vált. Kiderült, hogy nem csupán az elfojtások okoznak neurózist, hanem a túlzó szexuális felszabadítás, a promiszkuitás és az ezzel járó kiégés még súlyosabb állapotokhoz vezethet. A házasságok komolyságát sem az egyház, sem a hagyomány nem volt képes megőrizni, ezért a modern világban minden második házasság válással végződik. A modern nő átvette a férfiak poligám szokásait, és elavultnak nyilvánította a hitvesi hűséget. Ebben élenjárnak Hollywood irigyelt sztárjai, akiknek párkapcsolatait már a pletykamagazinok sem győzik követni. A férfiakat a munkahelyen és az utcán is leszólítják a nők, ezzel is bizonyítják az egyenjogúságukat. Ugyanakkor a férfiak szemében még mindig az a nő az igazán vonzó, akit nehéz elérni, vagy meg kell küzdeni a kegyeiért. Talán ezért is csökkent le felére a házasságkötések száma, mivel 1980-ban még évente 80 ezer esküvő volt, addig 2005-ben már csak 44 ezren merték kimondani a boldogító igent. A férfiak továbbra is konzervatívak és feleségnek semmi esetre sem képzelnek el egy olyan lányt, aki mindenkinek felkínálkozik. A szabad szerelem egyenes következménye a szexuális magatartási zavarok megszaporodása és a nemi betegségek elterjedése.