Tompa Anna

Sérült világunk egészsége


Az öregedés

„Élni sem akart az, aki nem akar meghalni."
Seneca
 
Az 1960-as években írta le Hayflick az in vitro tenyésztett kötőszöveti sejtekben (fibroblasztokban) az öregedés és sejtpusztulás igen érdekes jelenségét. A bőrből frissen indított fibroblaszttenyészetek három fejlődési szakaszon mennek át, az indulás, egy logaritmikus növekedés (intenzív sejtosztódás) és egy gyorsuló ütemű hanyatlás jellemző a tenyészetekre. Általában nem élik túl a huszadik-harmincadik átoltást (passzálást). Ezt a korlátot nevezik Hayflick limitnek. Az „elöregedő” sejtekben a mutációk felhalmozódása is megfigyelhető, és ezen mutánsok közül válogatódnak ki az „örökéletű” sejtek, amelyek nem képesek a programozott sejthalál génjének utasítását elfogadni. 1986-ban, amikor „Lázadó sejtek” című könyvemet megírtam, a szakma még nem ismerte a programozott sejthalál jelenségét, de a daganatsejtek keletkezése lázadásnak tűnt. Csak azt nem lehetett tudni, hogy milyen parancsnak nem engedelmeskednek. Most már tudni lehet, hogy az egyik parancs az apoptózis, aminek felfüggesztése jellemző a tumorsejtekre. Normális körülmények között az elöregedett sejtek egy genetikailag meghatározott program szerint halnak meg (apoptózis), amit az különböztet meg a nekrózistól, hogy lassan megy végbe és minden elhalt részecske újra hasznosul. A sejtek alkotóelemei becsomagolódnak, valóságos „temetési szertartás” szerint történik a még hasznosítható alkotóelemek eltakarítása. A traumát elszenvedett szövetek sejtjei általában gyorsan halnak el. Ezt a pusztulási folyamatot tartják nekrózisnak, amelyet főleg a lebontó, emésztő enzimeknek aktivitása jellemez. Egy bizonyos steril „rothadási folyamat” megy végbe, igen gyakran mérgezve a szervezetet. Ezzel ellentétben az apoptózis soha nem okoz mérgezési tüneteket a szervezetben. Ezért az öregedés önmagában nem tekinthető kóros állapotnak. A programozott sejthalált megelőző folyamat a sejtek végső differenciálódása, ami a szaporodási képesség elvesztésével jár együtt. Ismert jelenség a vörösvértestek végső differenciálódási folyamata. Ennek során a sejt a csontvelőben, programozottan, folyamatosan elveszíti maganyagát, és kialakul a jellegzetes, a perifériás keringésben megjelenő sejtmag nélküli, de pontosan meghatározott életidejű sejt.
A genetikai program mellett az öregedés folyamatát a környezeti tényezők is alapvetően befolyásolják. Kísérletes adatok igazolják, hogy az ún. kémiailag aktív oxigéntartalmú szabad gyökök csökkentik a kísérleti állatok élettartamát, míg a szabad gyököket kémiai reakcióba vivő vegyületek, az ún. gyökfogók, késleltetik az öregedést. Hasonlóan működnek az oxidáló hatású vegyületek (az ún. oxidánsok, mint pl. a peroxidok, vagy az aszkorbinsav szabad vas jelenlétében). Ezzel ellentétben élettartam-növelő hatásúak a redukáló vegyületek az ún. antioxidánsok és egyes vitaminok.
A mutációknak, főleg a környezeti mutagéneknek és a környezeti eredetű oxidánsoknak, szabad gyököknek jelenős szerepe van az öregedésben és a halálban, valamint számos betegség kialakulásában.

Sérült világunk egészsége

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

Megmutatja a lélek és a test harmóniájának fontosságát, biológiai érvekkel támasztja alá a nevelés, a család és a boldog társkapcsolatok életmentő szerepét. Hittel vallja, hogy a veszélyek leküzdhetők, csak meg kell ismerni ezeket. A könyv ebben segít mindazoknak, akik nem csupán magukra gondolnak, hanem a jelen mellett a jövőt is biztosítani szeretnék.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tompa-serult-vilagunk-egeszsege//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave