Régi igazság, hogy ha valamely betegségre, vagy biológiai folyamatra számtalan magyarázat van, akkor igazából nem ismerjük a valódi okot. Így van ez az öregedéssel a rákkal és az élet keletkezésével kapcsolatban is. A modern tudomány az újabb eredmények birtokában újra átértékeli a jelenségeket és az éppen divatos irányzatoknak megfelelően hangsúlyoz. Az alábbiakban Leonard Hayflick kaliforniai anatómus és mikrobiológus kutató magyarul is megjelent kiváló könyvéből az „Öregedés titkai”-ból származó információk alapján foglaljuk össze az öregedés okaira vonatkozó elméleteket.

 

A középkorban általános volt az a nézet, hogy születésekor mindenki rendelkezik egy bizonyos mennyiségű „életerővel”, ami az igénybevételtől, a használat intenzitásától függően idővel elfogy, és az egyén megöregszik, majd meghal. A halálos betegségek vagy járványok ezen vitális energiát szívják el az emberből, ezért halálosak. Tehát a gyógyítást és a természetes gyógyulási és javítási mechanizmusokat kell fokozni és akkor az élet meghosszabbítható. Ezt a mai napig helyes megállapításnak tekinthetjük, hiszen a fertőző betegségek leküzdésével a várható élettartam 20–30 évvel megemelkedett.

Sokan hisznek abban, hogy az öregedést a környezetből származó mutagén anyagok okozzák, amelyek a génállomány átalakításával mutációkat eredményeznek. Ezek a mutáns sejtek elszaporodva öregedésre hajlamos utódokat eredményeznek. Ezért nem szükséges, hogy a mutációk a szervezet egészét érintsék. Elegendő, ha az immunrendszer öregszik el, és ez fokozott megbetegedési hajlamot eredményez. A betegségek már maguk is képesek a szöveteket elhasználni, megöregíteni. Különösen jellemző ez a nem fertőző krónikus betegségekre, az érelmeszesedésre, az ízületi bántalmaknak, az autoimmun és szöveti megkeményedést okozó krónikus gyulladásokra. Nem utolsó sorban ilyen genetikai betegségnek tartjuk a rákot.

 

Az elmélet szerint az utódok létrehozását követően az egyed biológiai funkciója befejeződött, tehát a filogenetikai program szerint az öregedés megindul. A magasabban differenciált fajoknál ilyen összefüggést nem sikerült igazolni, ugyanakkor valós jelenség, hogy a csendes-óceáni lazacoknál vagy bizonyos rovaroknál gyakori, hogy a peték lerakását követően a nőstények elpusztulnak, vagy fordítva, a hím egyedek a megtermékenyítés után hirtelen elmúlnak. Természetesen vitatható, hogy ez a hirtelen halál mennyiben tekinthető öregedésnek?

 

Ennek az elképzelésnek nagyon sok köze van az első pontban említett „vitális anyag” teóriához. Ugyanis az öregedés folyamatát előre beprogramozott kódok szerint képzeli el, és úgy gondolja, hogy az öregedés fázisait éppen úgy bizonyos gének irányítják, mint azt, hogy milyen színű a szem vagy a haj. Ez az elmélet meglehetősen szkeptikus a folyamatba történő beavatkozás sikerességét illetően. A programozott öregedés egyik változata a programozott sejthalál, ami az élet egész során, de különösen az embrionális életben és az újszülöttekben igen intenzív. Az a tény indokolja a programozott sejthalál valós szerepét, hogy az embrió differenciálódása során, amikor a szervek kifejlődnek egy amorf masszából számos feleslegessé vált sejtnek is el kell pusztulnia. A végtagokon az ujjak között a korai kezdeményeknél még hártyás összefüggés látható, csak a programozott sejthalál eredményeként alakulhatnak ki az ujjak külön-külön.

 

Ez az elmélet már igen régen tartja magát, nevezetesen az öregedés okát a szexuális aktivitás csökkenésében, a reproduktív képesség hanyatlásában látják. Nők esetében ennek látványos jelei vannak 40-50 éves kor között a menstruáció elmarad (menopausa) és a termékenység megszűnik. A nemi hormonok, amelyek a pete érését segítették így alacsony szinten stabilizálódnak. A haj megőszül, a bőr szárazabbá, érdesebbé, ráncosabbá válik, csökken a végtagok átmérője, ugyanakkor a zsírpárnák lerakódása miatt a has és a csípő kerülete növekszik. A férfiak is átesnek hasonló változáson (andropauza), de a férfiak megtermékenyítő képessége teljesen nem szűnik meg. Csökken ugyan a spermiumképződés, de halálig megmarad egy bizonyos szinten. Csökken ugyanakkor a férfi nemi hormonok szintje, a libidó és az orgazmusok száma is. A nemi szerv merevedési képessége is csökken, amit mérések igazolnak. Az erekciós képesség már 30 év fölött veszít az intenzitásából, de különösen 60 év felett a változás drámai lehet. Ezért nem véletlen, hogy a tudományos kutatások és a közvélemény egyaránt szinten tartja a témát, és mesterséges hormonbevitellel, erekciót fokozó szerekkel (Viagra, Cialis) megpróbálják a folyamatot késleltetni. Egyesek szerint ez csak időleges megoldás, mert az agy termel egy bizonyos öregítő hormont, ami a vérkeringés útján valamennyi szervhez eljut, és ott az öregedési folyamatokat fokozza. Ezt a hormonhatást valójában a nemi hormonok nem képesek feltartóztatni. Nem beszélve arról, hogy a mesterségesen adagolt hormonok fokozhatják a már beindult vagy átalakulásban levő potenciális daganatok fészkeit, és ezzel az átmeneti megfiatalodásért rosszindulatú daganat növekedésével kell fizetni. Így érdemes mérlegelni, hogy vajon szabad-e beavatkozni a természetes öregedés folyamatába. Ezt látszik igazolni az a legújabb tapasztalat, miszerint a menopauza kitolása hormonpótlással fokozza az emlőrák esélyét.