Az orvostudomány számos területen jelentős eredményeket ért el a betegségek gyógyításában. A fertőző betegségek okozta járványok szinte eltűntek a civilizált világ országaiból. Néhány vírus által okozott betegségtől eltekintve (ebola, HIV, encephalitis stb.), a fertőző betegségek többsége ellen van megfelelő gyógyszer vagy szérum.

A rákos betegségek esetében alkalmazott kemoterápia, sebészi és sugárkezelés számottevően meghosszabbítja a betegek életét, sőt kb. 50%-ban teljes gyógyulást biztosít. Ennek ellenére a rák ellenes gyógyszerek hatékonysága nem hasonlítható össze a fertőzések leküzdésében használatos antibiotikumokéval. Éppen ezért, különösen a rákos betegek gyógyítása terén, továbbra is nagy jelentősége van a megelőzésnek. A genetikai érzékenység megállapítására ma már molekuláris epidemiológiai módszerek állnak rendelkezésre, amelyek segítségével a fokozottan érzékeny egyedek, vagy csoportok kiszűrhetők. Az aktuális egészségi állapot három ponton befolyásolja a rákhajlamot:

A betegségek megelőzésének eszköztára a technika és az informatika nyújtotta lehetőségek révén évről évre szélesedik. Ide tartoznak az egészségügyi felvilágosító kiadványok, az egészségvédelemmel és egészségneveléssel kapcsolatos kampányok, melyek széles körű társadalmi összefogást igényelnek. A skandináv országok elsősorban a dohányzás és az alkoholizmus elleni küzdelemben mutattak fel eredményeket. Világméretű összefogást hirdettek a daganatos betegségek korai felismerése és sikeres gyógyítása érdekében. Különösen az emlőrák elleni aktivisták tevékenysége hatékony.

A megelőzésnek elsődleges formája a primer prevenció, az amikor kiküszöböljük az ártalmakat és főleg az erősen szennyezett környezet állapotán javítunk. A gazdasági különbségek tovább mélyültek és embertömegek veszítették el megélhetésüket a rosszul értelmezett és erőszakos modernizációs törekvések miatt (Afganisztán, Irak, Fülöp-szigetek stb.). A gyógyszerek és az orvosi ellátás jelentősen megdrágultak és nem hozzáférhetők a szegények számára azokban az országokban, ahol nincs megfelelő szolidaritáson alapuló egészségbiztosítás. Ugyanakkor az ősi gyógyítási módszerek a városi lakosság túlnyomó többsége számára már nem érhetők el, ezért a hagyományos gyógyítás módszereit a nagyvárosok szegény lakói már nem ismerik. Egyébként is, a gyógynövények használata komoly ismereteket, tehát tanultságot feltételez. Ennek volt köszönhető, hogy a primitív népek törzsi kultúrájában a gyógyítónak nagy tekintélye volt. A hiányt ma egyrészről a természetgyógyászok igyekeznek pótolni, de igen sok közöttük a lelkiismeretlen sarlatán, aki visszaél az egyszerű emberek tudatlanságával. Másrészről a civilizált világ is kezdi hasznosítani főleg a kínai és az indiai hagyományos gyógyászat eszközeit, sőt egyes orvosegyetemeken fakultáció működik az alternatív medicina módszereinek tanítására. Ezek a beavatkozási módok, főleg a test és a lélek egyensúlyának biztosítására törekszenek, valamint hasznosítják a több évezredes tapasztalatokat a gyógynövények alkalmazásában, tehát sikerrel kecsegtet a prevenciós eszközök bővítésében. Ha a prevenció nem jól működik, egyre nő a betegek száma és az ellátás költsége. Így egyre nagyobb azoknak a száma, akik mindennapi életvitelüket csak gyógyszerek segítségével tudják fenntartani. Az egészségi állapotot befolyásoló tényezők közül kiemelkedő fontosságú az életmód, ami elsősorban a táplálkozási szokásokat, a dohányzást, alkohol- és drogfogyasztást, valamint a szabadidő eltöltésének minőségét jelenti. A mozgás, sport, pihenés, alvás és a kulturális tevékenység biztosítja azt a változatosságot, ami a kiegyensúlyozott életvitelhez szükséges. Az egyéni adottságok, a családi és szociális körülmények, a nevelés alapvetően befolyásolják a helyes egészségmagatartás kialakításának esélyét. Az egészségtudat szintje az iskolázottságtól és attól a szemlélettől függ, amelyben a gyermekek szocializálódnak. A biológiai és a kémiai környezet a társadalom gazdasági mutatóinak függvénye, ezért az egyén csupán a mikrokörnyezetét befolyásolhatja. Az egészségügyi ellátás színvonala meghatározza az időben orvoshoz fordulás esélyét és azt, hogy a betegség korai tüneteinek felismerésével a gyógyulás esélyei növekedjenek, ami a másodlagos megelőzés fontos eszköze.