A globalizáció eredményeként a világban az uralkodó politikai ellentmondásokon túlmenően az igazi ellentét a szegények és a gazdagok között van. Ez a jelenség nem új keletű, de az utóbbi időben felerősödött, ami azzal jellemezhető leginkább, hogy a földön megtermelt javak nagyobbik részét az emberiségnek mindössze 10%-a fogyasztja el. Ez annyit is jelent, hogy minden gazdag emberre kb. 80-90 szegény jut. Ez a szám az utóbbi 40 évben vált tragikussá, hiszen korábban ez az arány 30:1 volt. A szegénység nem csupán munkanélküliséget, hanem az élelmezés hiányosságait és fokozott megbetegedési hajlamot is okoz. A betegségek tovább fokozzák a kilátástalanságot, a gyermekek korán árvaságra jutnak, ami generációkon át konzerválja a különbségeket ember és ember között. Az emberiséget a tudományos és a technikai fejlődés eljuttatta arra a szintre, hogy jó kilátásai lennének képességei kifejtéséhez. Mégis a javak egyenlőtlen elosztása, az időjárás és a természeti adottságokból adódó különbségek áthághatatlan akadályokat gördítenek az egyenlő esélyek megvalósulása elé. Úgy tűnik, hogy nem lehetett megszüntetni a háborúkat, sőt az új világrend elveinek erőszakos megvalósítása, a „jobbítás” szándéka újabb háborús gócok kirobbantásához vezetett, ami újrateremti a nyomort, a hontalanságot és a betegségeket. A civilizált világban az egészséget négy tényező határozza meg (4. táblázat).