Az első olyan észlelés, amely a rákos betegség okát külső tényezők hatásával magyarázza, Hilltől, 1762-ből származik, aki azt figyelte meg, hogy a dohányport beszippantó, tubákoló emberek között a felső légutakat érintő rosszindulatú rákos elfajulás halmozódik. Ez a megfigyelés ezután feledésbe merült és a dohányzás rákkeltő hatásait csak a XX. század második felében kezdték újra felismerni. Ebben a késedelemben nagy szerepe volt a dohánylobbiknak, amelyek szándékosan eltitkolták az epidemiológiai és állatkísérletes eredményeket, pedig már az 1950es években kimutatták, hogy a dohányzás rákot okoz. A munkakörülmények rákkeltő szerepét Percival Pott angol sebész írta le 1775-ben a londoni kéményseprők között gyakori korom által keltett bőrrák kapcsán, ami rendszerint a herezacskó bőrén alakult ki. Azt, hogy a betegség valóban a korommal függ össze, csak a XX. század elején sikerült igazolni, amikor az első policiklikus szénhidrogéneket előállították. Ezt megelőzően japán kutatók kísérleti nyulak fülének kátránnyal történő ecsetelésével bőrrákot tudtak előidézni. Az anilintartalmú festéket gyártó munkások gyakori hólyagrákját 1895-ben Rehn német orvos figyelte meg. Később kiderült, hogy nem az anilin a rákkeltő, hanem a naftilaminok, amiben a festéket feloldották.

A XIX. század közepétől kezdve egyre gyorsult az ipari fejlődés és megjelent a cigaretta a piacon. Az első dohánygyárak, amelyek már cigarettát is gyártottak 1853-ban Havannában, majd 1856-ban Londonban, és 4 évvel később Amerikában, a későbbi cigaretta nagyhatalom fellegvárában, Virginiában létesült. Az iparosodás, a dohányzás széleskörű elterjedése, az életkor meghosszabbodása mind olyan tényezők voltak, amelyek elősegítették a daganatok elterjedését. Becslések szerint a világon évente kb. 6,4 millió ember hal meg rákban. A civilizált világban az élettartam meghosszabbodásával párhuzamosan emelkedik a daganatos betegek száma.