Tompa Anna

Sérült világunk egészsége


Hulladékgazdálkodás és szennyvízhelyzet

Magyarországon évente a lakosság 4,5 millió tonna háztartási szemetet termel, ebből 1,5 millió tonna Budapesten keletkezik. Csupán az élelmiszerek csomagolására szánt anyagok mennyisége évi 400 ezer tonna. A hulladékgazdálkodás meglehetősen korszerűtlen, hiszen a szelektív gyűjtés és az újrahasznosítás még mindig nem általános, csupán az összes szemét 5%-a. Az EU-ban ez több államban eléri az 50%-ot. A környezettudatos szelektív gyűjtők is sokszor elbizonytalanodnak, mert nem elég gyakran ürítik a konténereket, főleg a papír hulladék fekszik a konténer mellett. Mások úgy vélik, hogy a szelektíven gyűjtött hulladékot a szállítók összekeverik. A gyűjtésre használt teherjárművek rekeszei ugyanis a járókelők előtt nem látható módon négyféle hulladékot is képesek szelektíven elszállítani. Sajnos a közönséget nem megfelelően tájékoztatják a szelektív gyűjtés fontosságáról, sem annak technikájáról. Ugyanakkor közismert, hogy a veszélyes hulladék gyűjtése jó üzlet, illegális lerakók, szétszerelő műhelyek és színesfémgyűjtők népesítik be az elhagyott tanyák udvarait, veszélyeztetve a környezetet és az ivóvízbázist. A veszélyes hulladékokat főleg elégetik, így az újrahasznosítási ráta még meglehetősen alacsony. A magyar lakosság abban érdekelt, hogy a saját települése környezetében ne legyen szeméttelep, pedig a települések felében kisebb-nagyobb szemétgyűjtők létesülnek, nem igazán szakszerű kivitelezésben. Naponta hallhatunk sikeres népszavazásokról, amelyek megtiltják a szemétégető telepítését vagy a szemét korszerű lerakását. Holott ennek helyét sajnos a lakosság csak akkor tudja eldönteni, ha birtokába jut mindazoknak az ismereteknek, amelyek alapján megállapíthatná, hogy melyik típusú talaj alkalmas a szemét tárolására. A szemetet nem a kertekben, utcán, erdőkben kellene tárolni vagy az illegális szemétlerakókban, hanem korszerű szeméttelepeken, ahol az újraválogatás után, újrahasznosításra és energiatermelésre is fel lehetne használni. A veszélyes hulladékok még inkább elhanyagolt területe a hazai környezetvédelemnek. Évente másfél millió tonna veszélyes hulladék keletkezik és félmillió tonna vörösiszap. Mindezek tárolása vagy ártalmatlanítása igen sok pénzt emészt fel és megoldhatatlan helyzet elé állítja az önkormányzatokat. Szükség volna egy olyan állami biztosítékra, ami ezeket a veszélyforrásokat – az önkormányzat anyagi lehetőségeitől függetlenül – mielőbb felszámolja.
A vezetékes ivóvízellátás országosan igen jó, de a csatornahálózat a háztartások felében még mindig nem megoldott. Az egy kilométerre eső csatorna hosszát a közműolló szimbolizálja. Optimális esetben ez a hányados 1. Viszont a hazai helyzet ismeretében még Budapesten sem lehet optimális helyzetről beszélni. Vidéken pedig a közműolló 0,1 és 0,8 között változik.
Magyarország bőven rendelkezik vízforrásokkal. Az ivóvíz 90%-át a parti szűrésű kutakból nyerik, amelyek főleg a Duna mentén helyezkednek el. A vezetékes víz minősége kb. 1300 településen még mindig nem kifogástalan. A dél-alföldön a kutak arzénszennyezettsége, máshol főleg a nitrit- és nitráttartalma okoz gondot.

Sérült világunk egészsége

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

Megmutatja a lélek és a test harmóniájának fontosságát, biológiai érvekkel támasztja alá a nevelés, a család és a boldog társkapcsolatok életmentő szerepét. Hittel vallja, hogy a veszélyek leküzdhetők, csak meg kell ismerni ezeket. A könyv ebben segít mindazoknak, akik nem csupán magukra gondolnak, hanem a jelen mellett a jövőt is biztosítani szeretnék.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tompa-serult-vilagunk-egeszsege//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave