A globalizáció, mint a tőke, az áru, a munkaerő és az energia szabad áramlása megállíthatatlanul hatalmába kerítette az egész világot. Ma olcsóbban lehet utazni (helyet változtatni), mint civilizált körülmények közötti lakást vagy megélhetést találni a világ országainak kétharmadában. Ezért egy igen gyors népvándorlásnak lehetünk tanúi, az emberek elhagyják lakóhelyüket gazdasági, környezeti vagy etnikai okok miatt. Ez a népvándorlás különbözik minden korábbitól, csupán az iránya hagyományos, hiszen továbbra is keletről nyugatra áramlik. Milliók kényszerülnek arra, hogy otthonaikat, hagyományaikat, szülőföldjüket elhagyják. Ezzel érzelmi és gazdasági gyökértelenség veszélyeit vállalják magukra. A globalizáció nem új keletű jelenség, hiszen egyidős a civilizációval. A nagy hódító háborúk és birodalmi terjeszkedések természetes velejárója volt, hogy a meghódított területeken a győztes csapatok letelepedtek, nyelvüket és kultúrájukat ráerőltették a legyőzöttekre (pl. római vagy perzsa birodalom). Magyarországon részünk volt tatár, török, osztrák, német és legutóbb szovjet uralomból, aminek nyomait a kultúránk is, de különösen az egészségi állapotunk megszenvedte. Most az amerikai típusú életforma és média agresszió fenyegeti létünket, ami egy sikerorientált jövőkép elhitetésével képtelen versenybe kényszeríti az emberiséget. A mai globalizáció nem csupán területi és gazdasági hódoltságot jelent, hanem elsősorban az életmódra és a mentális egészségre hat, ezért különösen az ifjúságra veszélyes. A globális verseny főleg a javak megszerzése körül mozog, amire a túltermelés miatt a multinacionális cégek profitszerzése ad okot, és ezért a fogyasztási lázat a reklámok segítségével az egész világra rákényszerítik. Az emberi jogok, a szabadság, az önmegvalósítás és demokrácia jelszavai mögé rejtik azt a kívánságot, hogy az embercsoportok hagyjanak fel szokásaikkal, öltözködésükkel, táplálkozási hagyományaikkal és fogyasszák azokat az uniformizált tömegcikkeket, amelyeket a multinacionális cégek rájuk erőltetnek. Beleszólnak királyságok és diktatúrák életébe az emberiség felszabadításának látszatával, ugyanakkor az energiaforrások új gyarmatosításból származó dollár milliárdok megszerzésének önös érdeke áll a háttérben. Teszik mindezt annak ismeretében, hogy jelenlegi számítások szerint a civilizált életforma általánossá tétele kifosztaná az emberiséget a jövőjéből. Az ún. „ökológiai lábnyom” fogalmának bevezetésével kiszámítható, hogy egyetlen ember szükségleteinek kielégítésére a föld területéből hány hektárt vesz igénybe. Ennek a számnak a megállapításával becsülhető, hogy a nemzetközi nagytőke által diktált fogyasztási szokások kielégítésére legalább 5 Földre volna szükség. Ebből következik, hogy a fejlődést ezek a törekvések rossz irányba tolják el. Erre a tömegek is rájöttek, aminek köszönhetően megerősödtek az antiglobalizációs szervezkedések és nemzetközi mozgalmak. Főleg radikális fiatalokból álló csoportok és aktivisták rendszeresen megzavarják a gazdasági nagyhatalmak üléseit (Davos), és tiltakoznak a nagytőkések kizsákmányoló politikája ellen. Ezeket a szervezkedéseket korábban a baloldali kormányok és főleg a szovjet hatalom támogatta, de manapság a támogatottságuk egyre inkább az Amerika-ellenességből adódik, ami nem teljesen veszélytelen, hiszen könnyen összemosódhatnak az arab terrorista csoportokkal. A tüntetések célja elsősorban a népek szuverenitásának, hagyományaiknak és kultúrájuknak megőrzése. Mivel a tőkés érdekcsoportok és a multinacionális cégek kezükben tartják a médiát, a filmipart és a nyomtatott sajtót, tehát a közvéleményt, antiglobalizációs tüntetéseknek általában negatív megítélést adnak. A reklámok és a szappanoperák segítségével elhitetik az emberiséggel, hogy a környezetszennyezés korántsem olyan veszélyes, és az élet értelme a fogyasztás maga. Megmagyarázzák, hogy csak azért érdemes dolgozni, tanulni, hogy jólétet biztosítsunk magunknak és a családunknak. Ennek a fogyasztási tempónak köszönhetően jelentősen emelkedett a környezetszennyezés, a veszélyes hulladékok mennyisége. Igen nagy mennyiségben jelent meg a hulladékok sorában a mobiltelefon, a számítógép, a háztartási gépek és a szórakoztató elektronika, az ún. e-szemét. Megoldásnak látszik, hogy Magyarországon is a gyártó köteles ingyen visszavenni az elhasznált berendezéseket és annak további szakszerű ártalmatlanításáról ő maga gondoskodik. Az elektromos szemét újrahasznosítása külön iparággá alakult, és még hasznot is képes termelni.