A biomarkerek akkor használhatók igazán jó hatásfokkal, ha alkalmasak a beavatkozás eredményeinek jellemzésére. Ilyen lehet a nyálkahártyán a leukoplákia kezelése, ami önmagában nem tekinthető preblasztomatózisnak, de a TP53 mutáció megjelenésével a folyamat minőségileg átalakul a napfény UV-sugárzásának hatására. Ez a folyamat pl. az ajkon már prebasztomatózisnak tekintendő. Vagy a kolorektális karcinóma megjelenésének egyik előhírnöke a sötétsejtes polip. Gyógyításával a daganat kialakulása minimálisra csökkenthető, ha viszont megjelenik a sejtekben a DNS oxidatív károsodása, a kockázat szignifikánsan emelkedik. A prosztata intraepiteliális karcinómája (PIN) önmagában nem jelent műtéti indikációt, sőt, elsősorban a hormonális kezelés jön szóba, míg az invazív karcinománál már felmerülhet a műtét szükségessége. A PIN a 40–60 év közötti férfiak közel felében már megjelenik, de legalább 20 év szükséges ahhoz, hogy valóban látható csomóvá vagy daganattá alakuljon. Újabb 10 év telik el a látens daganat kiteljesedésével, amíg a PSA-szint 8–10 közé emelkedik. A májrák esetében is lehetséges a p53-mutációk detektálása, jóllehet ez nem tekinthető korai elváltozásnak, mivel a sejtproliferáció fokozódása önmagában nem jelent malignus átalakulást. A tüdőrák korai felismerésében a köpet-citológiában az atípia megjelenése egy igen gyenge jel, biztonságosabb a helikális CT-vel történő diagnózis, ami betekintést enged a nem kalcifikált tüdőgócok pontos feltérképezésére. Ezért a módszer a lakossági szűrésre nem alkalmas, csupán a 40 év feletti dohányzókat érdemes szűrni, akiknél a magas kockázat igazolható. Sajnos a tüdőráknál, ami az egyik leggyakoribb daganat a dohányzás elterjedtsége miatt, igazán jó korai biomarkert még nem sikerült találni.