A „B” típus sokkal nyugodtabb, ráérősen intézi a dolgait, egy-egy feladat elvégzésére több időt vesz igénybe, mint az „A” típus. Többnyire hízásra hajlamos, sokat alszik, nem izgatja magát apróságok miatt. Ennek a „B” típusnak az extrém változatát a magyar Pató Pált vagy az orosz Oblomovot akár lustának is nevezhetnénk. Ezzel együtt ez a lassú tempó a szervezetet tartós teherbírásra teszi képessé és nem feltétlenül káros magatartás még akkor sem, ha a környezetet az ilyen ember kissé idegesíti. Sokszor kiváló szakemberek, mesterek, művészek adódnak ebből a típusból is, akik nagy fizikai vagy szellemi teljesítményre is képesek. Kevésbé hajlamosak a doppingolással járó szenvedélybetegségekre, de nem ritka közöttük a kövér ember. A két főtípus mellett számos átmenet és ezektől eltérő, a fenti sémák szerint nem kategorizálható viselkedésű karakterek egyaránt megtalálhatók embertársaink között. Az eltéréseket okozó fő tényező, hogy az illető milyen nevelésben részesült, milyen kultúrához tartozik, illetve nő vagy férfi. A nők a stresszes állapotukat kibeszélik magukból, panaszkodnak, esetleg leveleznek, összevesznek valakivel, tehát érzelmi megnyilvánulásaikkal levezetik. A mozgás, a sport szintén oldja a stresszes állapotot. A nők szorongásaik oldásaként gyakran kezdenek rendet csinálni maguk körül. A takarításnak vagy a lakás átrendezésének is kifejezetten stresszoldó hatása van, mert a fizikai megterhelés mellett könnyen elérhető sikerélményt ad. Tehát a nők alkalmasabbak arra, hogy rövid időn belül megszabaduljanak a stresszes állapottól. A „B” típusú nők gyakran kézimunkáznak, varrnak vagy bonyolult szakácsművészeti teendőkben (sütés, főzés) próbálják kiélni korábbi stresszes állapotukat, és így találnak feloldódást. A módosabb emberek a stressz elől a kikapcsolódást, utazást vagy relaxációt választják. Ehhez a megoldáshoz már némi szakismeretre is szükség van. A relaxációs gyakorlatok egyébként könnyen megtanulhatók. A kikapcsolódást választók kategóriájába tartoznak a szektás hívők tömegpszichózist sem nélkülöző rendezvényei vagy a bigott vallásgyakorlás. A kevésbé elmélyült és áhítatra vágyó férfiak közül sokan fanatikusan végzett munkába (work-alcoholic) vagy esetleg az erőt és szorgalmat próbáló élsportba menekülnek. A művészi szintre fejlesztett teljesítmény (zene, tánc, irodalom, képzőművészet, sport stb.) és az eredményes munka, az emberi megelégedettség és boldogság legfőbb forrása.

Sokszor látjuk azt, hogy a kamaszkori krízisek egy-egy kiváló sportteljesítmény kapcsán maguktól megoldódnak. Természetesen itt a sportorvos és a pszichológus együttes munkáját sem szabad lebecsülni. Másrészről vannak olyanok, főleg férfiak vagy férfias nők, akik szorongásaikat a veszélyes helyzetek keresésével oldják fel. Ilyenek az ún. adrenalinsportok: barlangászok, sziklamászók, ejtőernyősök, kaszkádőrök, sarkkutatók, maratoni futók, magasból leugrók stb. Ezek a sportok kellő halálfélelem keltésével a korábbi szorongások oldását eredményezik, mivel a szervezet ebben az állapotban egy euforizáló hormont, endorfint bocsát ki, ami a kábítószerek hatására emlékeztető, meglehetősen kellemes lelki állapotot eredményez. Akik nem merik a természetes endogén „kábítószerek” ilyen módon történő aktivizálását, azoknál gyakori a gyógyszerek vagy az alkohol hangulatjavító hatásának használata (lásd kémiai közérzetjavítók). Az Egyesült Államokban fiatal depressziósok vagy drogosok utókezelésére használják az ún. túlélési gyakorlatokat. A beteget kellő előtanulmányok és felkészítés után ejtőernyővel ledobják egy dzsungel vagy sivatag közepén. Bizonyos idő (1-2 nap) elteltével, ha a feladatot nem teljesítette, természetesen felkutatják, de addig teljesen magára van hagyatva. A túlélési ösztön felkeltésével olyan energiákat szabadítanak fel benne, amely megoldhatja a depressziós állapotot. Fenti gyógymódot drágasága és veszélyessége miatt Magyarországon még nem vezették be, csupán a televíziós műsorok segítségével követhetjük nyomon a teljesen normális személyek túlélési küzdelmét egy kitűzött pénzösszeg megszerzése érdekében, valamelyik távoli egzotikus szigeten. A műsor akkor sikeres, ha minél többen nézik, s hogy a műsor „vállalkozik” annak bemutatására, hogy a résztvevők miként kénytelenek megenni a bogarakat, sáskákat, kígyót, békát, hogy ne haljanak éhen. Ezek a műsorok nem csupán a résztvevőknek, de a nézőknek is gyötrelmeket okoznak. Modern világunk megteremtette mindazt a kényelmet és jót, amivel az emberek egymásrautaltsága jelentősen csökkent. Vegyük csak példaként a házi munkát. A vízhordás, a vezetékes víz előtti időszakban komoly összefogást igényelt a család vagy a szomszédság részéről. A nők különösen hajlamosak voltak a társas munkavégzésre. Együtt mentek el nagy vödrökkel, kannákkal begyűjteni a távoli kútról vagy forrásról az ivóvizet és a szükséges információkat. A fűtés nehézségei, a tüzelő- vagy az élelmiszer-beszerzés nehéz fizikai munkának számított, és az emberek segítettek egymásnak, közös érdekekből és a kultúra teremtette munkamegosztás miatt. A mai világban sincs másképp, hiszen a család ellátása, a háztartás ma is a nők gondja, csak ma már a háztartások gépesítésével, az automaták alkalmazásával a háztartások vezetésének fizikai igénybevétele jelentősen lecsökkent. Így nem kell segítséget kérni a családtagoktól vagy a szomszédoktól, barátoktól egy hétvégi bevásárláshoz, vagy az ágynemű kimosásához. A közösen végzett munka helyett egyéni teljesítmény, siker, de egyben elszigetelődés magányosság született. Ezt a magányosságot a társas életformára berendezkedett ember nehezen képes feldolgozni. A feldolgozás sikeressége alaptermészetétől és temperamentumtól függ.