A kellemetlen szagok az evolúció során jelentős szerepet játszottak a jó és a rossz környezet meghatározásában. Az ember orrában mindössze 6-8 millió szagérzékelő receptor van. Ez jelentősen alulmarad a kutya 200 millió receptorához képest. Az evolúció során a szaglás agyi reprezentációja egyre kisebb területre szorult össze a látókéreg terjeszkedése miatt. A szaglás gyengesége az embernél nem jelentett különösebb hátrányt az evolúció során. Manapság a dezodorok és légfrissítők illata elfedik a természetes szagokat, és elviselhetővé teszik az egészségre esetleges káros illatokat is, mint amilyeneket pl. gombák vagy baktériumok bocsátanak ki és egyébként is igen kellemetlen szagnak minősülnek. Sokszor a tisztálkodás helyettesítésére használt szagtalanítók (sziszegő szappan) a betegségek első tüneteit fedhetik el, ami késői felismeréshez vezet, pl. szájszag, gyomorbántalmak, rossz fogak stb. A testszagok kórjelzését a XI. században Avicenna, a híres arab orvos és alkimista már jól ismerte és alkalmazta a betegségek diagnózisának felállításában. A szagterápiát alkalmazták a fertőzések távoltartására és az elmebetegségek kezelésére is. A XVIII. században az illatosítás már inkább szexuális tartalommal töltődött fel. Az állatokból izolált aromáktól a nemi vágy felkeltését várták. Ezért a kölnit a férfiak éppen olyan előszeretettel használták, mint a hölgyek. A kölni használata egyben társadalmi rangot is jelentett. Az alacsony társadalmi rangú pornépnek nem volt pénze kölnire és ritkán mosakodott, ezért a nyelvi kifejezésekben az emberek negatív megkülönböztetése szagok alapján is lehetséges volt. Az intenzív illatosítás igénye nem új keletű az emberiség történetében. Az ókori városok levegőjét megrontotta az állatok tetemeitől származó bűz, a csatorna hiánya és a rossz higiénés viszonyokból származó szagok keveréke. A rendszeres tisztálkodás szokása Európában csak a XVII. században terjedt el, amikor a vezetékes vízhálózat a nagyvárosokban kezdett elterjedni és a finomabb szappanféleségek használatát az emberek megismerték. A testszagok ellen kölnivel és füstöléssel védekeztek, ez különösen járványok idején volt fontos. A kölnit is gyógyszerként áruéták a patikában. A XX. században a testkultúra elterjedésével a mosakodás is általánossá vált, de nem csökkent az illatosítási kedv. Mind a mai napig a dezodorok, kölnik, parfümök sokasága áll rendelkezésre, hogy a természetes szagokat elfedjék. A lakások illatosítása is szakosodott, külön szerek használhatók a mellékhelyiségek szagtalanítására vagy a konyhaszag eltüntetésére. Ezek korábban fluortartalmú hajtógázt alkalmaztak, ami igen veszélyes a légköri ózon rétegre, ezért ma már tilos az alkalmazásuk.