A személyiségi zavarokkal küzdő fiatalok, elsősorban serdülőkorúak a súlyos, lelki traumákat, negatív élményeket vagy érdekes módon, ezzel ellentétben a túlzott szeretetet is haraggal vagy fokozott agresszivitással élik meg. A harag krónikus gyűlöletté válik, ami azt a vágyat kelti, hogy a gyűlölet forrását, tárgyát meg kell semmisíteni. Gyakori, hogy a fiatal nem lát maga előtt jövőt, életét üresnek és céltalannak látja, emiatt dühét környezetén túl saját maga ellen is irányítja. Az öngyilkosságok vagy gyilkosságok hátterében gyakran életvezetési, társkapcsolati gondok húzódnak meg, de gyakori ok lehet egyes cselekedetek következményeitől való félelem, szorongás és menekülés is. A pusztító vágy először a gondokat okozó hatások megszüntetésére (kiirtására) vagy szadisztikus vágyakban, a gyűlölet tárgyának kínzásában nyilvánul meg. A zavarok megszüntetése és az önmaga ellen irányuló agresszió gyakran egybeesik. A krónikussá váló pusztítási vágy, az öngyilkosság elkövetésével magát kívánja megsemmisíteni, de gyakran környezetét is így kívánja büntetni. Akiknél az önmegsemmisítés kockázata magas, hajlamosak arra, hogy az ilyen cselekményeket impulzív módon, a hangulatok szélsőséges változásaival követik el. A kamaszkori krízis túlfeszített tanulás, meg nem felelési érzés vagy sikertelen vizsga, szerelem, barátság okozta depresszió hatására is felléphet. Az öngyilkosságra való hajlam, a komoly kockázatot jelentő pszichotikus betegség és a depresszió kapcsolata bizonyított. Ennek ellenére, nem minden potenciális öngyilkos depressziós. Bármely pszichotikus betegség (az ún. major affektív zavarok, skizofrénia és a skizoaffektív zavarok) is komoly öngyilkossági kockázatot jelenthetnek. Nem mindig könnyű a hajlam felismerése, jól kell ismerni a beteg életkörülményeit. A kockázat felismerhető az alábbi kritériumokból: fokozott impulzivitás, hazudozás, súlyos szorongások, saját ügyeivel kapcsolatos érdektelenség, alkoholizmus és meglévő drogfüggőség vagy drogtörténet, az emberekhez való paranoid viszonyulás. Amennyiben ezek közül több felismerhető kritérium is jelen van, a kórházi kezelés javasolt. Kezelése nehéz, nagyfokú türelmet és empátiát igényel. Többnyire be kell vonni a családot és a kortársi környezetet is a visszaesés megelőzése miatt. Gyógyszeres kezelésen túl (csoportos vagy egyéni) pszichoterápiával a szakember sokat segíthet. Az alábbi térképen piros színnel jelöltük azokat az országokat, ahol az öngyilkossági ráta 13/100 ezer főnél magasabb. Ebbe a csoportba beletartozik egész Európa, Ázsia és Ausztrália is.