Az elmúlt 60 évben a magyar lakosság egészségi állapotában két szakaszt lehet megkülönböztetni. Az első 1940-től 1965-ig tartott. Ezt a szakaszt a hagyományos közegészségügyi problémákkal összefüggő betegségek (járványok, tbc, alultápláltság stb.) uralták. Az egészségügyi hálózat kiépítésével, az orvosi ellátás javításával (magas orvosszám, ágyszám) a lakosság várható élettartama növekedett, a halálozás csökkent. 1965 után azonban egy újabb negatív szakasz kezdődött el annak ellenére, hogy az orvosi ellátás lassan, de továbbra is javuló tendenciát mutatott. Kialakultak a ma is jellemző, ún. vezető halálokok, amelyek összességükben a halálokok 80%-át teszik ki: a keringési, szív- és érrendszeri betegségek, a rosszindulatú daganatok és az erőszakos halállal végződő események (öngyilkosság, gyilkosság, mérgezés, baleset). 1986-ra a férfiak halálozási rátája újra az 1931-es színvonalra emelkedett. A halálozási mutatókban jelentkező általános egészségromlás okait 85–90%-ban a társadalmi és a biológiai környezet romlásában kell keresni. A harmadik szakasz 1994-től tart napjainkig, amikor a várható élettartam újra emelkedik és nő azok száma, akik megértették az egészséges életmód jelentőségét és a gyakorlatban is alkalmazzák a tanult egészségmegőrző technikákat.

A KSH igen tanulságos összeállítást jelentetett meg 1994ben arról, hogy a magyar lakosság 1986-hoz képest hogyan változtatta meg az időbeosztását. Az összeállítás adataiból kiderül, hogy a napi 24 órából átlagosan 9–11 órát töltünk alvással. Ezt az adatot nyilván sokan vitatják, mivel a számítás alapját a megnevezhető tevékenységek óraszáma képezte, így a semmittevés is valószínűleg emelte az alvási alapot. Öltözködésre, fürdésre, testápolásra a férfiak és nők is alig egy órát szánnak. Étkezés, kávézás, ivás együttesen napi másfél órát vesz igénybe. Beszélgetésre a férfiaknak napi egy órájuk, a nőknek 45 percük van. Aktív pihenésre, sportra, sétára, kirándulásra, olvasásra TV-nézésre, rádióhallgatásra, kézimunkára és egyéb hobbi tevékenységre csupán napi 2–3 óra jut. Az utóbbi időben a TV-nézésre fordított idő 2 és fél órára emelkedett átlagosan. Ez a szabadidő felét teszi ki. A 2002-es évi statisztika már a társadalom egységének szétválásáról tesz tanúbizonyságot. A magyar társadalom egyik fele jólétben él, és az életkilátásai fokozatosan javulnak, míg a nagyobbik fele a társadalomnak kisebb eséllyel tudja kezeltetni betegségét, nem jut időben orvoshoz, elhanyagolja a testét, a fogai elromlanak, mert ezeket a szolgáltatásokat nem tudja megfizetni. A munkanélküliek fele annyi orvosi szolgáltatást vesz igénybe, mint a dolgozók. Az orvosi ellátásban az ország különböző régióiban eltérő minőséget találunk. Ezért a megfelelő orvoshoz és ellátáshoz kerülési esélye egy vidékinek rosszabb. Ez látható a szív- és érrendszeri betegségek regionális összehasonlító táblázatában. A rossz orvosi ellátás kb. a lakosság 20%-ának veszélyezteti az életkilátásait.

A stressz során a szervezet feléli tartalékait, mert megbomlik az egyensúly a fizikai és a szellemi igénybevétel között. A hazai statisztikai adatok alátámasztják, hogy a szabadidő eltöltésének tartalma nem támogatja az egészséget. Kevés idő jut a testmozgásra, a társas együttlétekre, a játékos kikapcsolódásra. A KSH időmérlege egyértelműen az emberek befelé fordulását igazolja. Ennek hátterében nem lehet csupán anyagi természetű okokat kell keresni.

Egészen más időbeosztást találunk a mediterrán országokban. A meleg éghajlati viszonyok miatt az emberek délben (ebédidőben) 2–3 órás pihenőt tartanak, étkezéssel, alvással, pihenéssel egybekötve. Az állatvilágból vett példák alapján az étkezések utáni alvás teljesen fiziológiás jelenség. A fegyelmezett, demokratikus, de mégis alapvetően porosz típusú civilizált társadalmak, mint az európai vagy az észak-amerikai, nem tűrik a sziesztát. A civilizált országokban az estebédek váltak általánossá, délben csak rövid megállást engedélyeznek maguknak, sok esetben hideg szendvics elfogyasztásával vagy gyorsbüfében beszerezhető táplálékkal. Az esti, viszonylag nyugodtabb étkezés vált főétkezéssé. A táplálék elfogyasztására szánt idő este a leghosszabb és semmi sem akadályozza meg az étkezés utáni lefekvést. A munkavégzés folyamatosságának megszakítása jogos igényként merül fel a munkahelyeken, de sajnálatos módon az étkezési szünetek mellett ma az egyetlen legális alibi erre a cigarettaszünet.

A TV-nézésre fordított átlagos napi idő kiemelkedő Magyarországon. 157 perc a 20–74 éves nők körében, és a TV nélküli szabadidő alig több mint 100 perc.

A férfiaknak mindössze 5%-a sportol rendszeresen, míg Finnországban majdnem 20%, a nők körében a sportolók száma még kevesebb, csupán 3,3%.

A munkaidő fokozatosan csökkent az 1960-as évek óta, a 48 óráról 44 órára 1976–77-ben, majd 40 órára 1993-ban, ezzel párhuzamosan nőtt a szabadidő, de ezt Magyarországon nem használják ki ésszerűen. A gazdasági kényszer továbbra is a túlmunkában nyilvánul meg, mert egyre több az egy keresőre jutó eltartottak száma. 100 aktív keresőre 2000-ben már 176 inaktív jutott, amíg ez az 1980-as évek végén 100 alatt volt.