Az evolúció során a lassú klímaváltozásokon kívül az embernek a saját tevékenysége miatt jelentős változásra nem kellett számítania. Évezredeken át az emberiség életformája szorosan beilleszkedett a természet rendjébe, követte annak törvényszerűségeit és fokozatosan alkalmazkodott a változó környezethez. Ez az alkalmazkodás olyan egyének kiválogatódását eredményezte, akiknek a túlélési esélyei jobban megfeleltek a körülményeknek. A természetes szelekció az ember vonatkozásában is működött. Ez tette lehetővé, hogy az emberi faj sikeresen benépesítse a Földet. Az elmúlt ötszáz évben, de különösen az utóbbi 100 évben a civilizáció eredményeként azonban gyökeresen megváltozott az emberiség élő és élettelen környezete. Az ipari forradalom kapcsán az emberiség rohamosan átalakította a környezetet, uralma alá hajtotta a meg nem újuló energiakészleteket és eszeveszett pazarlásba kezdett a Föld kincseinek kihasználása révén. Az ökológiai egyensúly az utóbbi néhány emberöltőn át egyre gyorsuló tempóban megbomlott. Joggal mondhatjuk, hogy az ember kisajátította a Földet, és így veszélybe sodorta az érzékenyebb fajok többségét. A mesterséges anyagok előállításával olyan termékeket hozott létre, amelyek megváltoztatták a világ megszokott atmoszféráját. Merőben új helyzet teremtődött, amihez történő alkalmazkodás még mindig folyamatban van. A műanyagok mellett új társadalmi környezet is kialakult. A kisközösségek száma lecsökkent, a család intézménye fellazult, a hagyományok és a kultúra védő fala megrepedezett. A változások rendkívül gyorsan következtek be, ami a test és a lélek alkalmazkodóképességét egyaránt kimerítette. Megnőtt a civilizált népesség átlagos szorongási szintje, a neurotikus és pszichés betegségek már gyermekkorban kialakulnak. Az emberek tömegesen fordultak a gyógyszerek, nyugtatók, kábítószerek, alkohol és a dohányzás felé, s ezek használatától remélik az új egyensúly kialakítását. A család oltalma alól kikerült gyermekek káros befolyás alá kerülnek, ami tovább növeli a frusztrációt. A háztartások felbomlása miatt uralkodóvá vált a gyors és a tömegétkeztetés, ami főleg a mennyiség és nem a minőség javára tolta el a táplálkozási szokásokat. A társas kapcsolatok helyett az egyéni szórakozási formák váltak általánossá (video, TV, számítógép, játékterem). Mindezen változások eredményezték azt, hogy a rosszindulatú daganatos betegségek száma fokozatosan emelkedik. A daganatos betegségek megjelenése továbbra is elsősorban a hatvan év fölöttieket veszélyezteti, de a gyermekkori daganatok száma is növekedett a magas kockázatú családok esetében. Ilyenek lehetnek a mezőgazdasági munkások, nehézfémmel dolgozók, uránbányászok és a kőolajipari munkások gyermekei, vagy azok, akiknek a családjában halmozottan fordult elő rosszindulatú daganat. A dohányzás valamennyi daganatos betegség esélyét emeli, így a legfontosabb rákkeltő tényezőként tartják számon. 2000-ben a dohányzás több mint 4 millió ember halálát okozta. Ez az arány különösen aggasztó az iparilag fejlett országokban, ahol 2 millió áldozata volt 2000-ben a dohányzásnak. Ez az összes halálozás 16%-át jelenti. A dohányzásra specifikus halálokoknak tartjuk a szív- és érrendszeri betegségeket, a légzőszervi és a rákos betegségeket. Előrejelzések szerint 2030-ra a világon már 10 millió ember fog meghalni dohányzás következtében. Környezetünkben előfordulhatnak növényi vagy állati eredetű toxinok, gombamérgek (pl. az aflatoxin), hormonok, amelyek szintén fokozzák a rákos megbetegedések számát. Ez a mesterséges környezet szinte provokálja sejtjeinket arra, hogy szaporodjanak, de ugyanakkor a szaporodást leállító mechanizmusokra nincsenek hatással. A sokirányú egyensúly megbomlása, valamint a várható élettartam jelentős emelkedése vezetett a daganatos betegségek világméretű elterjedéséhez (Bradlow, 1995).