Az egészség megtartása és a betegségek megelőzése kultúránként változó praktikákat foganatosított. Ezek beépültek a társadalmi hagyományok és hiedelmek világába. A kultúra és a mítoszok világa rendet próbál teremteni az emberi lét zavaros viszonyaiban, és ezért az optimálist elvonatkoztatta a valóságtól. Példaként állította az isteni rendet az emberi rendetlenség elé. Többnyire azok váltak általánossá, amelyek elősegítették a társadalom gazdasági fellendülését. A betegségektől való fenyegetettség érzése – nagyrészt Pasteur munkásságának köszönhetően is – az utóbbi 150 évben alábbhagyott, ami azt eredményezte, hogy az emberiség hosszabb és boldogabb életre rendezkedett be. A biztonságot megteremtette az orvostudomány új vívmánya, mint pl. a védőoltások, a fertőzések megelőzése és leküzdése, az antibiotikumok bevezetése; mégis maradt néhány veszély, amitől tartani lehet. Ilyenek a vírusfertőzések (AIDS, influenza, ebola), a daganatok, a malária és a környezetszennyezés fokozódása miatti betegségek: asztma, allergia, hörghurut. A túlnépesedés és a megapoliszok kialakulása új kihívásokat teremtettek az egészségmegőrzés stratégiájában. „A természet nem veszi figyelembe az emberi vágyakat” – írja Csíkszentmihályi Mihály a „Flow” című művében. Ma is érvényes az elv, hogy a legyengült szervezet hajlamos a betegségekre. Ezekben a megapoliszok körül kialakult nyomornegyedekben pedig ez a legyengülés általános. Ezért arat az AIDS, a hepatitis és újabban az antibiotikum-rezisztens tbc. Mindezek a szempontok felvetik a kérdést, hogy a nemzeti egészségügyi hatóságok és segélyszervezetek hogyan tudnak hatásosan beavatkozni és valódi segítséget nyújtani? Milyen veszélyt rejt magába a globalizáció az egészséges népességre nézve? Ugyanakkor a szegények életmódja, igénytelensége és a másodlagos luxuscikkek használatának hiánya jobban megfelel-e a fenntartható fejlődés elvének, mint a gazdagok életmódja? Mindezek egyelőre nyitott és megválaszolásra érdemes kérdések.