Vannak olyan rákkeltők az élelmiszerekben, amelyek az ételek elkészítés során a főzés és sütés hatására keletkeznek. Kimutathatók, hogy a felmelegített fehérjék mutagén hatásúak, a hevített aminosavak karcinogének lehetnek. Az erős kávésok között gyakoribb a petefészek-, hólyag-, hasnyálmirigy- és végbélrák, éppen a pörkölési melléktermékek miatt. Az elszenesedett hús, vagy sütemény elfogyasztása gazdag terítékét kínálja a rákkeltő anyagoknak. Ezért a sütemények megpörkölődött széleit le is szokták vágni, és azt nem szabad megenni. Holott régen ezek a levágott szélek illették a gyermekeket vagy a háziasszonyokat. A másik rákkeltő forrás a neutrális zsír, a szalonna és a zsíros bőrös húsok fogyasztása, amiben a füstült sonka vagy tarja kiemelt jelentőségű.

 

Több kísérlet is bizonyítja, hogy kalóriaszegényen táplált rágcsálóban csökkent a daganatok gyakorisága, kialakulásukhoz hosszabb idő kellett, a már megjelent tumor sokkal lassabban nőtt és képzett áttétet. UV-sugárzás okozta bőrrák jól táplált egerekben gyakrabban fordult elő, mint a kevesebb szénhidrátot kapó társaikban, ugyanis sejt DNS-javító enzimek működéséhez jóval több energiára van szükség, mint a DNS replikációjához. Az élelmiszerekben már kis mennyiségben előfordulnak növényvédőszer-maradékok, talajjavítók, élelmiszer-adalékok (E-anyagok) – ez utóbbiak döntő többsége ártalmatlan, de van köztük olyan is, ami hormonként viselkedhet és becsapja a sejteket (hormon-disrupterek, xenoösztrogének). A hamisítások, vagy gondatlan csomagolás kapcsán rákkeltő, mérgező anyagok kerülhetnek az élelmiszerekbe; pl. az importált paprika esetében rákkeltő penészgombatoxin (aflatoxin) jelent meg szennyeződésként. A rákkeltők 70%-át az élelmiszerekkel visszük be a szervezetbe. Az ivóvíz a vízszennyezés miatt arzént, higanyt, egyéb nehézfémsókat tartalmazhatnak. A vízi élőlények, halak, rákok szerveikben fel is dúsítják a rákkeltőket, ezért rendszeres fogyasztásuk rákveszélyt okozhat. Magyarországon a Dél-Alföldön vagy a rendszeres halfogyasztók között jelentős nehézfém- és arzénterhelésre lehet számítani. A tejtermékekben szintén feldúsulhatnak a vegyszerek, pl. a dioxinok, a gyógyszerek, hormonok, antibiotikumok kerülhetnek bele, aminek főleg a gyermekekre nézve végzetes következményei lehetnek. Az élelmiszereket veszélyeztető mérgező anyagok természetes úton is keletkezhetnek. A növények saját védelmükre is termelnek mérgeket (pl. a gombatoxinok), amelyek a kártevőket képesek távol tartani vagy elpusztítani. A GMO technika is ezt a sajátosságot aknázza ki, amikor olyan fajokat hoz létre, amelyek ellenállóak a rovarokkal szemben, de ennek az az ára, hogy a természetes peszticid tartalom jelentősen megemelkedik. A növények különösen a szaporító szerveiket védik természetes mérgekkel, pl. a csonthéjasok magas ciántartalma is ezzel a tulajdonsággal hozható összefüggésbe. A vegyszerek okozta károsodások növelik a szervezet érzékenységét a dohányzás és az alkohol hatásaival szemben. Ennek tudható be, hogy egyre fiatalabb korosztályt érint a daganatos betegségek kialakulása, mert a vegyszerek kiszámíthatatlan módon potencírozzák egymás késői toxikus hatását. Ez különösen érvényes a gyermekeket és a nőket ért vegyszerhatásokra. A gyermekek esetén a szervezet gyengébb méregtelenítő funkciója, a nőknél a hormonális hatások teszik különösen érzékennyé a szervezetet a vegyszerekkel szemben. A nők tüdőrákja is fiatalabb korban alakul ki, és az életkorral folyamatosan növekszik, de még mindig jelentős különbség van a nemek között.