A dohányzás felnőtt nők esetében csökkenti az ösztrogén szintet, ami elvileg „védő hatást” jelenthetne az emlőrákkal szemben. Ennek ellenére a megfigyelések egyre inkább azt bizonyítják, hogy különösen a fiatal, nem szült dohányzó nők emlőszövetében jelentős mennyiségű dohány eredetű DNS-addukt keletkezik, ami DNS-molekulához kötődő idegen anyagot jelent. Ez torzítja a DNS szerkezetét, ezért módosítja annak információtartalmát, ami megkönnyíti a dohányzás hatására a mutációk kialakulását. Érdekes megemlíteni, hogy az emlőt körülvevő zsírszövet depóként szolgál a bevitt zsíroldékony rákkeltő és mutagén anyagok számára. Ez a zsírszövet sokáig megköti a rákkeltőket, mint azt a tartós hatású klórozott szénhidrogének – a DDT, Aldrin, Dioxin – esetében kimutatták. Ezért a korai aktív vagy passzív dohányzás egyaránt hajlamosít az emlőrákra, mert ezek a szennyezők a dohányfüstben is előfordulnak. Az életmód és a daganatok kialakulásának összefüggése már szakmai evidenciának számít. A daganatok kialakulása, így az emlőrák sem vezethető vissza egyetlen kórokra, hanem, számos belső és külső tényező szerencsétlen kombinációja okozhatja. Ebben a genetikai tényezők, a hormonális státus, az immunrendszer aktuális állapota éppúgy szerepet játszhat, mint a külső környezetből bekerült rákkeltő anyagok, vagy túlzottan kényelmes életmód. Emlődaganatos betegekben nem csupán az ösztrogén és a progeszteronszint, hanem a leptinszint is emelkedik, ami fokozza az ösztrogénreceptorok aktivációját. Így közvetve a magas zsírbevitel emeli az ösztrogénreceptor-pozitív emlőrákok gyakoriságát. A nők körében éveken keresztül az emlőrák vezette a rákhalálozási statisztikát. 2003-ban a nők dohányzásának következményeként a tüdőrák lépett az első helyre, a daganatos halálozásokat bemutató ranglistán. Korábban a nők körében az emlőrák számított vezető halálozásnak, mint a 17. ábra is mutatja. 1985-ben még fele annyian haltak meg tüdőrákba, mint emlőrákban. A nők dohányzásának elterjedésével ez a tendencia megfordult.