Az elmúlt évszázadok során az alkoholtartalmú sör és bor fogyasztása elképesztő méreteket öltött, mert nem volt jó minőségű tiszta víz. Átlagosan napi 1-2 liter bort ittak meg fejenként, a gyermekeket is beleszámítva. Az északi országokban, pl. Svédországban a XVI. században a jelenlegi fogyasztás 40-szeresét itták meg sörből. Még a XVII. században is az angol családok naponta 3 liter sört fogyasztottak fejenként. Ebben az időben az emberek folyadékigénye is magasabb volt, mint ma, hiszen igen sok sózott ételt (húst, halat) ettek, a bor és a sör valójában tápláléknak minősült. A bor- vagy sörfogyasztás a táplálkozás részeként folyadékbeviteli forrásként szerepelt. Az egyhangúságot az alkoholos párlatok, a kávé, tea és a csokoládé fogyasztásának bevezetése törte meg. Az élvezeti cikkek elterjesztésében az orvosoknak fontos szerep jutott. Amikor meg akarták kedveltetni a kávét, teát, csokoládét az emberekkel, akkor gyógyászati szernek minősítették, és először a patikában árulták. A közönség viszont mulatni akart, és hamar létrejöttek a kávé- és teaházak, hogy a gyógyulást a társaság iránti vágyat és a mámort össze lehetett kapcsolni. A dámák még a templomban is csokoládét szürcsölgettek, amivel kivívták a klérus haragját. Mivel az élvezetek hangsúlyozását az egyház rossz szemmel nézte, ezért a gyártók a felsorolt italok védelmére újra egészségügyi indokokat találtak. Nem azért mondták a kávét jónak, mert kellemes az aromája, hanem azért, mert ébren tart, frissít, fokozza a munkakedvet és növeli a teljesítményt. A korábban sörtől kábult munkás már délben aludt, aki kávézott, az végig tudta dolgozni a munkaidejét. Mint korábban a borról és a sörről, a teáról, a kávéról és az alkoholról elmondták azt, hogy egészséges. Miután ízlett az embereknek, ezt el is hitték.