A WHO adatai szerint az 1990-es évek végén a világon a hangulati és szorongásos panaszokkal küzdő emberek száma együttesen kb. 32 millióra (5%) tehető. Természetesen ez a szám országonként különböző. Magyarországon Kopp és munkatársai a Beck-skála szerinti súlyos depresszióban a 16 év feletti férfiak 22%-a, nők 26%-a szenvedett. Az első komolyabb depressziós epizód 15–19 éves korosztályra esik, míg a szorongások már 10–15 éves korban elkezdődnek. A magyar mintában a depressziós epizódok másik csúcsa az 50 éves kor körül jelentkezik. A nők megbetegedési aránya magasabb, mint a férfiaké. A depressziók kialakulása mögött gyakran az agy szerotonin- és/vagy noradrenalintermelésének csökkenése áll. Ezen a biokémiai változáson alapul az antidepresszánsok hatása, amelyek nem engedik a fenti a neuropeptideket lebontani. Ezzel függ össze az is, hogy a depressziót gyakran neuroendokrin rendszer (hipofízis-hipotalamusz, pajzsmirigy) hormonális változásai kísérik. A globalizáció kedvez a depresszió és az erőszak terjedésének, hiszen a világban uralkodó igazságtalanságok, a mindennapi bosszúságok hergelik az embereket, és ezek ellen csak a lélek megerősítésével, a jóság gyakorlásával, a pozitív gondolkodással tudnának védekezni. A jóért küzdeni kell, de nem a saját, hanem a világ javára. A depresszió elhárításának egyik legfontosabb eszköze a tevékeny, küzdelmes élet. A jótékonyság, mások segítése nem gyengeség. Az elesett és sokszor önhibája miatt bajba került embereken történő segítés nem jelent azonosulást a bűnnel.

A jótékony cselekvő élet mellett a testmozgás, a helyes táplálkozás, a gyakori fürdés, a zene és a művészetek élvezete, a jótékony pihenés, mind segít a depressziós periódusok kivédésében. Magyarországon a 25 és 40 év közötti nők kb. 6%-a szenved valamilyen szorongásos kórképben, aminek gyógyítását sok esetben az alkoholtól várják.