Tompa Anna

Sérült világunk egészsége


A fogyasztás mint veszélyforrás

Néhány évtized alatt a fogyasztási igények a valódi szükségletek sokszorosára emelkedtek. Nagyapáink ünneplő ruhája ma már a fogalommal együtt muzeális értéknek számít. Az ünnepi ebéd és vacsora fogalma is kiveszőben van, mivel a nők energiájából kevés maradt ezek megszervezésére. A hagyományos fogyasztást az életszükségletek kielégítését jelentette. Élelmiszert és a lakással kapcsolatos fogyasztáson kívül kevés jutott luxusra. A ruhák azért kaptak külön elnevezést, ünneplő, iskolai egyenruha, otthonka, szabadidő vagy sportruházat, mert a célszerű felhasználás megkímélte az elhasználódástól, és tovább tartott. Az anyagok minősége és a tisztítás is egyéni volt, ami drágította a terméket, de tartósabb viseletet biztosított. Ma az a cél, hogy minél gyakrabban vegyünk ruhaneműt, háztartási cikket, és ezek lehetőleg ne tartsanak sokáig, ezért a minőség jelentősen leromlott. A fogyasztás világszerte rohamosan nőtt, és ezzel emelkedett a fogyasztási cikkek forgalma és a csomagolóanyagok mennyisége, ami jelentősen megemelte a háztartások által termelt hulladék mennyiségét. A magyar háztartások fogyasztása is jelentően emelkedett. 2003-ban átlagosan 100 ezer Ft-ot költött egy család havonta rezsire, élelmiszerre, ruhára, szórakozásra. Ennek 20–25%-a élelmiszerre, 15%-a rezsire, 8,5%-a élvezeti cikkre, 8%-a kultúrára és 5%-a ruházkodásra költődik. A többi megoszlik a szolgáltatások, az egészség, a közlekedés között, ami önmagában szintén jelentős 15%-ot tesz ki. A nyugati fogyasztói kultúra honosodott meg Magyarországon, csupán a biotermékek fogyasztásában marad el az EU-tól. Pedig ezek belső és külső piacának fokozásával a magyar mezőgazdaság jövője teremthető meg.
A jövőnk is a gyorsan elfogyasztható kategóriába került. Fogy a tiszta levegő, az iható víz és az emberi környezet. A civilizált világot elborítja a szemét, a fejlődő országokban pedig tombol a fertőzés és az éhínség. A klímaváltozás jó indikátora a Föld élő és élettelen környezetében bekövetkezett egyensúly megbomlásának. A háztartásokban és a gyermeknevelésben is a gyors látványos megoldások vették át az alapos szorgalmas kitartó munka szerepét. A táplálkozási stílus változott meg leggyorsabban: kevés munkával tálalható ételeké a jövő, amit igen jól szorgalmaz a mélyhűtött és konzervkészítmények szélesedő skálája. A főétkezések ideje rövid, így tulajdonképpen nem veszünk elegendő tápanyagot magunkhoz, ezért az étrend is alaposan megváltozott. Vannak olyanok, főleg a fizikai dolgozók között, akik egész nap csak hideget esznek, majd este otthon, viszonylag nyugodtabb körülmények között fogyasztják el az egész napra szóló kalóriamennyiséget. Mások esetében, akiknél üzemi étkezésre van mód, az étel nem kielégítő, ezért az étkezések közötti időben állandóan eszegetnek valamit, kekszet, narancsot, csokoládét. Erre az étkezési formára magyar kifejezés nem létezik, jelezve azt, hogy milyen idegen ez a magyar étkezési szokásoktól. Németből átvett szóval nassolásnak hívják, az angolszász irodalomban a snack kifejezést használják. A snack az étkezések közötti teákhoz felszolgált kekszet vagy süteményt jelenti. Hazai viszonylatban az üzemi és vállalati büfék ezt az igényt hivatottak kielégíteni. Európai összehasonlításban a szabadidő felhasználása tekintetében a TV-nézés vezet (50%), a többi OECD országban ez 40%. A magyar családok kiadásainak felét az élelmiszer és a lakhatás költségei teszik ki. Ezért kevés marad a lakáson kívüli szórakozásra. Jelentősen visszaesett az olvasás és az újság és folyóiratok vásárlási kedve az árak emelkedése miatt, viszont a könyvtárak kínálatának bővülése miatt mint szolgáltatást egyre többen veszik igénybe az internet, video-, DVD-kölcsönzési lehetőségeket.
Néhány évtized alatt a fogyasztási igények a valódi szükségletek sokszorosára emelkedtek. A társas kapcsolatok kialakulásában előtérbe kerültek a gazdasági és politikai érdekek. Nőtt azok aránya, főleg a férfiak körében, akiknek nincsenek barátaik. Az iskolázottság és a fiatalabb életkor jobban kedvez a baráti közösségek kialakulásának, ami az idősebbek egymás iránti bizalmának csökkenésével függ össze. A 60 év felettiek és a kevésbé iskolázottak bizalmatlanabbak a munkatársaikkal szemben, ezért kevésbé barátkoznak. Az elmagányosodás kedvez a depressziónak és az öngyilkosságoknak, ezért az idős magányos emberek fokozottan veszélyeztetettek.
 
Az étrend minőségi megváltozása mellett a rendszertelenség és a mennyiség indokolatlan emelése is káros. Életszínvonalunk kézzelfogható javulásával párhuzamosan csupán az elfogyasztott kalória mennyisége nőtt, az ételek minőségi összetétele és az elkészítés igényessége viszont romlott. A táplálékok összetételében 50–70% szénhidrát, 9–12% fehérje és 15–25% zsírfogyasztás indokolt. Ezeket az arányokat tükrözik az élelmiszerpiramisok is, amiket könnyebben meg lehet jegyezni. Tehát a legnagyobb mennyiségben gabonaféléket kell fogyasztani, majd zöldség-gyümölcs kívánatos. A fehérjét, ami hús, tojás, tej, sajt stb. már kevesebbet, és főleg a cukrozott zsíros édességek kerülendők.
Az utcai gyorsbüfék rendszerének kiépítése is alkalmazkodott a rohanó élettempóhoz. Álldogálva fogyaszthatunk kolbászt, virslit, hot dog-ot, hamburgert, kukoricát, palacsintát stb. Csupa olyan gyorsan laktató étel, amit éppen kerülni kellene az egészséges táplálkozás összeállításában. Sajnos a választékban ritkán találunk salátákat, gyümölcspüréket, tojásos vagy tejes ételeket, kevés zsírral és szénhidráttal, bár az olasz pizza elterjedésével változatosabbá és egészségesebbé vált az utcai étkezés (gomba, sajt, paradicsompüré stb.). Az is káros, ha a szépségipar diktálja a diétát, és a fogyni vágyóknak egyoldalú diétát javasolnak. Vannak olyanok, akik elkötelezettek a csak szénhidrát- vagy csak a fehérjediétára. Ezek csak reklámfogások, amelyek nélkülöznek minden tudományos alapot.

Sérült világunk egészsége

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

Megmutatja a lélek és a test harmóniájának fontosságát, biológiai érvekkel támasztja alá a nevelés, a család és a boldog társkapcsolatok életmentő szerepét. Hittel vallja, hogy a veszélyek leküzdhetők, csak meg kell ismerni ezeket. A könyv ebben segít mindazoknak, akik nem csupán magukra gondolnak, hanem a jelen mellett a jövőt is biztosítani szeretnék.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tompa-serult-vilagunk-egeszsege//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave