A kényszerbetegségeknek számtalan formája lehetséges, de a tünetek alapján három fő típust lehet elkülöníteni.

Az első kategóriába azok a betegek tartoznak, akik tárgyaktól (víziszony) vagy bizonyos élőlényektől irtóznak, és kerülik az ezekkel való találkozást. A legtípusosabb fóbiaféleség a pókoktól való irtózás, de gyakori a szőrös, tollas (kutya, macska, egér, madár stb.) vagy éppen sikamlós állatoktól való félelem (kígyó, béka, hal, rák). A fóbiákat gyakran kellemetlen élményekre tudják visszavezetni, ami sokszor a gyermekkorban történt. A gyermekek gyakran félnek az állatoktól, főleg akkor, ha a családban nincs háziállat. Ilyenkor az állat közelsége súlyos szorongást, félelmet, sőt menekülést, teljesen irracionális viselkedést vált ki a gyermekből. Ez a fóbiatípusú főleg nőkre jellemző, hiszen gyermekkorban a fiúktól a férfias viselkedésre való nevelés részeként sokszor elvárják, hogy testi közelségbe kerüljenek az állatokkal, s ezért nincs is mód a fóbia kialakulására.

A második típusba sorolják azokat a félelmeket, amelyek bizonyos helyzetekkel kapcsolatosak. Ilyenek a bezártságtól való félelem, a klausztrofóbia, vagy a magaslattól és a repüléstől való félelem, a tériszony, vagy az agorafóbia, amikor az egyén nem mer kimenni a lakásból. Ez szövődhet tömegiszonnyal, amikor az emberektől fél az illető, különösen akkor, ha sokan vannak együtt. Ennek egyik változata a szociális iszony, ami a nyilvánosságtól, szerepléstől való félelemben nyilvánul meg. Speciális formája az iskolaiszony, ami elkényeztetett 10-12 éves kiskamaszok között gyakori. A neurotikus tünetek megnyilvánulnak az anyához kötődés extrém formáiban is, amikor az iskola, mint a szülőktől való elszakadás első komoly állomása, megterheli a gyermek lelkét. Ilyenkor az óvodai beszoktatáshoz hasonló viselkedés segíthet a kezdeti nehézségeken. Ennek súlyosabb formája, amikor a gyermek fél a társaitól, mert kitaszítottnak érzi magát, ennek okait magyarázva üldöztetési mánia és hazudozás is lehet a következmény. Az ilyen gyermek kerüli az iskolát, vagy állandóan betegeskedik, hogy ne kelljen iskolába mennie. Az iskolakerülés okainak tisztázásakor érdemes ezeket a szempontokat is figyelembe venni

A gyermek és kamaszkori szorongások levezetésére egyéb kényszeres viselkedési formák is kialakulhatnak. Ilyenek a körmök rágása, a haj tépkedése, a gyors beszéd, dadogás vagy a gyors kényszeres pislogás. Ez utóbbi tünetek enyhe szorongásoldókkal vagy nyugtatókkal kezelhetők. A harmadik kategóriába tartozó iszony a haláltól és betegségektől való félelem. Gyakran kezdődik azzal, hogy az illető közeli hozzátartozója betegszik meg, és annak a betegségnek a tüneteit az illető beképzeli magának (hipochonder).

A halálfélelem nem feltétlenül párosul a betegségtől való félelemmel. Különálló kórképként is megjelenhet. Ez az érzés minden gyermekben benne van, de ezt a kamaszkort követően „kinövi”. A halálfélelem megmaradása vagy újra történő felbukkanása a neurózis vagy depresszió részjelensége lehet. Kiválthatja közeli szeretett személy elvesztése vagy halálos beteg gondozása is.

A kényszerbetegségek kezelése részben gyógyszeres: nyugtatók, szorongásoldók, antidepresszánsok jöhetnek szóba, de a gyógyítást nem feltétlenül kell a gyógyszerekre bízni. A túlfeszített idegállapot és a stressz elkerülése, pszichoanalízis és pszichoterápa segíthet az akut tünetek elhárításában. Bizonyos értelemben a kényszerbetegség tanulható is, hiszen a kényszeres szülőknek gyakrabban van kényszeres gyermekük. Így a nevelés és a kiegyensúlyozott életvitel a megelőzésben döntő szerepet játszik. A kezelésben a leghatékonyabb eszköz a viselkedésterápia, amikor provokálják a szituációt, és megtanítják az illetőt arra, hogy a fóbia tárgyát vagy helyzetét elviselje. Ennek előkészítésében relaxációs gyakorlatok kaphatnak szerepet, majd megfelelő előkészítést követően az illetőt szembesítik a rettegés tárgyával. Minél fiatalabb korban kezdik a kezelést, annál jobbak az eredmények.

A neurózist az alkoholizmus fokozza és súlyos központi idegrendszeri és perifériás idegrendszeri károsodás kísérheti (remegés, parkinsonizmus, zsibbadás, delirium stb.), ezért az alkohollal vagy droggal történő öngyógyítás életveszélyes lehet.