Schultheisz Emil

Az európai orvosi oktatás történetéből

Poema didacticum

Az antik didaktikus költészet csúcspontját a hellenizmus korában érte el. Megteremtőjének Hesiodost tartják, aki eposzaiban mesterségbeli, tudományos és vallási ismeretekkel és ehhez kapcsolódó utasításokkal látta el a tanulni vágyókat. Ez időtől kezdve a metrikus szakirodalom tudományokra bontottan, egyre gyakrabban olvasható. Témája kezdetben a mitológia s rövidesen az élet minden vonatkozása. A medicina teóriáinak fejlődése számára oly fontos praesocraticus filozófusok is felhasználják a tanköltemény formáját. Funkcióját a „socratesi fordulat” után a filozófiai irodalomban a dialógus, a levél, majd a rendszeres tankönyv veszi ugyan át, de el nem tűnik. A görög tanköltészet széles spektrumban: az asztronómiától (Aratos) a földrajzon (Dionysios Periegetes) át az orvostanig (Nicander) terjed. A praesocraticusok elsősorban bölcseleti irányú tankölteményeket írtak, amik azonban magukban foglalták a természet világáról alkotott képet, amint azt a cím – Peri physeos – is mutatta (6–5. század). Ezt a kort követően a görög tanító költészet hanyatlik, mígnem cca 200 év után, az alexandriai korszakban, a tudományos élet felpezsdülésével újból kedvet nem kapnak a divatból kiment műfaj felelevenítésére.

A természettudományok – és nem utolsósorban a medicina – mind kedveltebb témákká válnak, az addig is művelt asztronómia-asztrológia, földrajz és az elsőként feldolgozott teológia-mitológia mellett.

Természetbölcseleti tanító költeményt – Peri physeos – címmel a Kolophoni Xenophanes, az eleata Parmenides és jelesen az ókor természetbölcselője és orvosa: Empedocles (6–5. század) írt.

A természettudományok közvetítői: Aratos (315–245), akinek Phainomaena című csillagászati tankölteménye, a Kolophoni orvos, Nicandros, akinek Theriakája és Alexipharnakája, valamint a heracleai orvos, Numenios, a római auctorokra is jelentős befolyást gyakoroltak – a reneszánsz didaktikus poémái között ismét fel-felbukkannak.

Az agrigentumi Empedocles (Kr. e. 483–423) az 5. század nagy természetfilozófusa, akit kortársai szónokként, orvosként, íróként egyaránt nagyra becsültek, több tanköltemény szerzője. Poémáit, közöttük a ’Peri physeos’-t, Plutarchos és Symplicios is elismerően említik. Ez a természetfilozófiai és egyben ismeretelméleti munka évszázadokon át alakította Európa tudományát. Empedocles példáját követte a krétai Andromachos, Néro orvosa, aki elégikus versekben, 87 distichonban írt egy Antidotont. Theriakaja Galenosnál maradt ránk és továbbélt a latin didaktikus irodalomban csakúgy, mint Heliodoros poémája. Marcus Aurelius orvosának, a Sidei Marcellosnak (az irodalomban gyakran Marcellus) „Iatrica” c. költeménye ugyancsak tancélokat szolgált.

A Hadrianus alatt működött Dionysios Periegetes a kor szaktudományát foglalta jól memorizálható versbe, kifejezetten iskolai célokra, amit Rufus Festus Avienus a Kr. u. 4. század második felében felelevenít. Latinra fordítja és scoliákkal látja el. Ez a „Descriptio orbis” már emlékeztet a középkori Summákra.

A kilikiai Solonból származó Aratos ’Phainomena’-ja az ókor egyik legnagyobb hatású tankölteménye, amit Eudoxos is felhasznált Astronomiájában, ami később az egyetemi curriculumba is bekerült.1

A Kr. e. 3. században élt Nicandros több tanköltemény szerzője.2 Protagorasnak ajánlott ’Alexipharmaka’-ja 630 hexameterből áll. A botanika, zoológia, mineralógia kérdései mellett mérgekkel és gyógyszerleírásokkal foglalkozik. Forrása valószínűleg Numenios műve.

Az antik latin irodalomban Ovidius tankölteményeit követően csaknem minden fontos diszciplína tanai megjelennek versformában. A rómaiak talán még többre értékelték a tudomány közvetítésének metrikus formáját. Jól ismert Lucretius (Kr. e. 98–55), Epicuros tanain felépült ’De rerum natura’ című nagy költeménye vagy Manlius (Kr. szül. körül) Astronomicaja, nem is beszélve a halhatatlan Vergilius ’Georgica’-járól. Rómában újabb lendületet kapnak a medicinát és pharmaciát tárgyaló tanköltemények. A Nicander ’Theriacaja’-nak hatására írt és ugyancsak Theriaca címet viselő poéma Aemilius Macer tollából közkedvelt. A latin irodalomban is megjelenik a kifejezetten iskolai felhasználásra készült költemény, poema memorativum ill. didacticum. Legjelesebb szerzője Terentianus Maurus (2. század), akinek három, a metrikáról írt tankölteménye évszázadokon át mintául szolgált.3

1	Irodalmát ld.: Maasz Ernst: Arati Phaenomena, kritische Textausgabe. In: Repr. Bibl. (Berlin, 1955), valamint Dicks, D. R.: Early Greak Astronomy to Aristotle (New York, 1970).
2	Tudjuk, hogy Dioscorides ’De materia medica’-jának mind a késő antik, mint a bizánci, majd a középkori nyugati medicina számára különleges jelentősége volt. Ennek a műnek egyik ritka, a Morgan Library-ban őrzött példánya (Cod. M 652-MS suppl. gr. 247) Nicandros ’Theriaká’-jához készült parafrázisokat tartalmaz. A ’Theriaka’ illusztrált 10. századi kézirata a Bibliotheque Nationale-ban van. Kádár Zoltán dolgozta fel: Survivals of Greec Zoological Illumination in Byzantine Manuscripts. Bp., 1978
3	A középkor folyamán kéziratai elvesztek, csak 1493-ban kerültek elő egy példányban, így egyedüli forrásunk az ’editio princeps’ (Milano, 1497.)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 702 0

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Egy szaktudomány hőskora – A magyar medicina történeti emlékei és forrásai (Kapronczay Katalin) – Az orvostudomány története a görögöktől a reneszánszig (Magyar László András) – A hazai egészségügyi igazgatás története – A közegészségtan területánek története – A hazai kórházügy, az orvosképzés, az ápolónőképzés.... – A gyógyszertári kultúra és még sorolhatnánk a fejezeteket.

„Az orvostörténelem az orvostudomány dinamikusan fejlődő ága. Az átfogó művelődéstörténet része. Művelése tudományos igényű alkotó folyamat. Az orvosi hivatás gyakorlásához szükséges tudás megalapozásának fontos építőköve. Ortega írja: „A medicina történetének ismerete az orvosi műveltség alapja; nélküle a gyógyító nem orvos, csak »szakbarbár«"

Véleményével egyetértve azt is meg kell állapítanunk, hogy letűnőfélben vannak a polihisztorok, a sokoldalú, az egyetemes tudás összefüggéseit ismerő, kiemelkedő személyiségek. Schultheisz Emil professzort munkásságának összegzése alapján méltán sorolhatjuk közéjük. Könyvével egy orvostudós munkáját veheti kezébe az olvasó. Elemezhetjük annak orvostörténeti, mint filozófiai tartalmát. A szerző általános érvényű üzenetet közvetít. Azzal tünteti ki olvasóját, hogy megajándékozza a szellemi tudásgyarapodás érzésével. Az orvostörténeti kutatásainak vezérfonalát, az adja, hogy az oktatás történetét a történelem változásainak tükrében idézi elénk.” (prof. dr. Sótonyi Péter)

Hivatkozás: https://mersz.hu/schultheisz-europai-orvosi-oktatas//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero