Schultheisz Emil

Az európai orvosi oktatás történetéből

A poema mint liber formalis

A középkorban a legkülönfélébb tárgyú tanköltemények sorával találkozunk, melyek lényegében a tankönyvi irodalom részeinek tekinthetők, az orvosi tanköltemények közül számos még az egyetemi libri formales, illetve libri audiendi közé is bekerült. Walahfried Strabo (808–849) reichenaui apát, a híres Hrabanus Maurus tanítványa, aki maga viszont Sevillai Izidort követte munkásságában, egyik legelső költői műve a ’De cultura hortorum’ később Hortulus címmel közismert, gyógynövényekről szóló mű, az egyetemi stúdiumban századokon át használt tanköltemény.

A természettudományi érdeklődésű tudós teológus és filozófus számos, tancélra készült, prózai és költői formában írt tudományos mű szerzőjének, Hrabanusnak egyik műve szolgált példaképül Strabonak ’De homine et partibus eius’ című traktátusa megírásakor. A káptalani iskolák tanulóinak élettani, anatómiai ismereteit ez alapozta meg.

A Karoling reneszánsz a tudományok csaknem minden ágában szívesen vette a költői alakba öltöztetett írásokat, amit a gazdag hagyományok mellett nem csekély mértékben ösztönzött a középkor latin költészetének kifejezett formaérzéke, formagazdagsága. Jelentős irodalom foglalkozik a 9. századi Walahfried Strabo ’Hortulus’ című természettudományos eposzával, ugyanakkor alig ismert, jóllehet a káptalani iskolákban gyakran használt Marbod Rennes-i püspök (megh. 1123) Lapidariusa, 743 hexameterben írt költemény, mely felépítésében a kora középkori ún. „Physiologus”-okhoz hasonlít. Sokat forgatott az egyetemi stúdiumokban is használt, 2269 hexameterben írott tanéposz, a később is tárgyalandó ún. ’Macer Floridus’. Úgy tűnik, hogy ez a Pseudonym az antik tanköltemények egyik jól ismert szerzőjének, Aemilius Macernek nevére kívánja emlékeztetni az olvasót, ezzel is fokozva az érdeklődést.1

Szerzőjének valódi neve: Odo von Meung. A mű széles körben, számos kéziratban volt használatos, különféle másolatokban sok európai országban található meg. A munka jelentőségét nem kisebb orvos tanúsítja, mint Paracelsus, aki a Macer-kézirat első 37 fejezetéhez fűzött scholiákat.

A 12–15. század leggyakrabban forgatott, az egyetemi könyvek sorába is felvett, eredetileg versben írt gyógynövénykönyv, az ún. Macer Floridus. Írója Odo von Meung (11. század utolsó harmada) orvos, akit az irodalom „iskolai szerző”-ként (Schulautor) tart nyilván. 200 hexameterből álló pharmakobotanikai tankönyve a késő-középkorban corpusszá bővül, melynek számos curpus-, ill. fejezet-variációja vált ismertté. Alapul Dioscorides, Plinius, Isidor és Walahfried szolgáltak. Iskolai, majd egyetemi célokra való használatát több feljegyzés is igazolja. Néhány orvoskaron a libri audiendi között szerepel. Számosan glosszákkal látták el, illetve kommentálták. A részletes kommentálás végül oda vezetett, hogy prózai változatok is készültek tancélra. A 13–15. századból hat ilyen, az egyetemi előadások alapjául szolgáló változat ismeretes. A mű eredeti címe: ’De viribus (naturis) herbarum’. A későbbi elnevezés „Macer Floridus”, Aemilius Macerre utalva, 1110 körül olvasható először. A vernaculáris variánsok a 14. (Anglia) és a 15. (Franciaország, Olaszország) századból valók. A német változat jelenik meg leghamarabb. 1225-öt követően mintegy 140 kéziratban ismert („Altere deutsche Macer”).2

Minden tanköltemény között a legnépszerűbb és legelterjedtebb évszázadokon keresztül az eredetileg 364, többnyire leoninusi hexameterekből álló Regimen Salernitanum. Ennek Arnaldus de Villanova neve alatt kommentált formája segítette a tanulást, míg egyébként a quasi felvilágosító irodalom egyik első megjelenési formájának tarthatják. Arnaldus Villanovanus (1240– 1311) 360 soros kommentárt fűzött a Regimen sanitatis Salernitanumhoz a 14. század elején. Ez a századok folyamán terjedelmében csaknem tízszeresére nőtt. Ez lett az alapja a későbbi verzióknak, illetve kópiáknak, majd a nyomtatott kiadásoknak. Legelterjedtebb ősnyomtatványa a Bämler-féle augsburgi incunabulum 1472-ből, melyet 1500-ig kilenc alkalommal adtak ki. Az 1486-os kiadás kezdete („Anglorum regi scripsit scola tota Salerni…”) a legtöbb verzióban visszatér.3

A De Renzi által összeállított „Collectio salernitana”-ban (Nápoly 1859, 5 kötet) már 3520 sorból áll. Ez az igen népszerű epikus egészségvédő-hygiénés regula, jóllehet az első orvosi fakultásról indult, egyetemi tananyagként később már alig játszott szerepet.4

1	Aemilius Macer (megh. Kr. u. 15) Vergilius és Ovidius barátja Nicander példájára természetrajzi tárgyú tankölteményeket írt, legnevezetesebb az ’Ornithogonia’. Szól róla Ovidius trist. 4, 10, 43; ld. még: Bährens: Fragm. poet. Rom. p. 344.
2	Haage, B. D.: Die Wertschätzung von Naturwissenschaft und Medizin in der deutschen Dichtung des Mittelalters. = Suddhoffs. Arch. 70 (1986) p. 207.
3	Valójában Robert normandiai hercegnek Hódító Vilmos fiának írták, amikor Palesztinából visszatérve, karsérülését gyógyíttatva, Salernoban időzött, ahonnan bátyjának, II. Vilmosnak 1100-ban bekövetkezett halála után Angliába készült abban a reményben, hogy övé lesz az angol trón. Valószínűleg elutazásakor nyújtották át neki Salerno orvosai e tankölteményt. Így magyarázható, hogy Anglia királyának szólítják az ajánlásban, noha nem lett uralkodó. Tartalmi áttekintést ld. Schultheisz, E.: A Salernoi ’Regimen Sanitatis’. = Orv. Hetilap 38 (1960) pp. 1358–61. Legújabb, a kérdés egészének átfogó tárgyalását és irodalmát ld.: La Scuola Medica Salernianastoria, immagini, manoscritti dall’ XI al XIII secolo, a cura di Maria Pasca, (Napoli 1988).
4	Ami a középkor orvosi költészet egyetemen kívüli elterjedését, vernacularis formáit és különösen a ’Regimen Sanitatis Salernitanum’-mal való összefüggését, illetve későbbi középkorban a Salernoinál is fontosabb francia eredetet illeti, mindmáig érvényesek Sudhoff fejtegetései. V. ö. Sudhoff, K.: Zum Regimen Sanitatis Salernitanum I–XIII. = Arch. f. Gesch. d. Med. Band X–XII. 1919–1920.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 702 0

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Egy szaktudomány hőskora – A magyar medicina történeti emlékei és forrásai (Kapronczay Katalin) – Az orvostudomány története a görögöktől a reneszánszig (Magyar László András) – A hazai egészségügyi igazgatás története – A közegészségtan területánek története – A hazai kórházügy, az orvosképzés, az ápolónőképzés.... – A gyógyszertári kultúra és még sorolhatnánk a fejezeteket.

„Az orvostörténelem az orvostudomány dinamikusan fejlődő ága. Az átfogó művelődéstörténet része. Művelése tudományos igényű alkotó folyamat. Az orvosi hivatás gyakorlásához szükséges tudás megalapozásának fontos építőköve. Ortega írja: „A medicina történetének ismerete az orvosi műveltség alapja; nélküle a gyógyító nem orvos, csak »szakbarbár«"

Véleményével egyetértve azt is meg kell állapítanunk, hogy letűnőfélben vannak a polihisztorok, a sokoldalú, az egyetemes tudás összefüggéseit ismerő, kiemelkedő személyiségek. Schultheisz Emil professzort munkásságának összegzése alapján méltán sorolhatjuk közéjük. Könyvével egy orvostudós munkáját veheti kezébe az olvasó. Elemezhetjük annak orvostörténeti, mint filozófiai tartalmát. A szerző általános érvényű üzenetet közvetít. Azzal tünteti ki olvasóját, hogy megajándékozza a szellemi tudásgyarapodás érzésével. Az orvostörténeti kutatásainak vezérfonalát, az adja, hogy az oktatás történetét a történelem változásainak tükrében idézi elénk.” (prof. dr. Sótonyi Péter)

Hivatkozás: https://mersz.hu/schultheisz-europai-orvosi-oktatas//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero