Schultheisz Emil

Az európai orvosi oktatás történetéből

A diagnosztikus költemények – Carmina Aegidii

A kora tudásszintjének megfelelő, sőt azt csaknem meghaladó, kifejezetten didaktikus célú klinikai tanköltemények között is külön helyet foglalnak el Gilles de Corbeill (Aegidius Corboliensis) poémái.1

Tankölteményei közül a legelterjedtebbek a 13–16. században csaknem minden orvosi fakultáson használt ’Carmen de urinis’, ’Carmen de pulsibus’ és a ’Carmen de compositis medicamentibus’. Ezt a három önálló verses traktatust joggal sorolhatjuk a tankönyvek közé. Jelentőségüket jelzi az a számos – többnyire prózai – kommentár, melyeket e művekhez fűztek. Az egyetemi célokra használt kommentárok között a legkedveltebb és elterjedtebbek szerzője Gentile da Foligno.2

A három tanköltemény közül az egyetemi studiumokban leggyakrabban és leghosszabban a ’De urinis’ volt használatos.3

Az egyetemi előadások alapját képező korai kommentárok egyike már bevezető soraiban közli funkcióját: „Egidus de urinis cum optima lectura magistri Bernardi quem legendum proponibus” – olvasható a Sudhoff által közzétett Cod. Lips. 1197 jelzetű kézirat proemiumában.4

Aegidius mester főleg a gyakorló orvoslásban kedvelt írása, a „Viaticus de signis et symptomatibus aegritudinum” ugyancsak költemény, de az egyetemi oktatásban nem találkoztam vele. Meg kell még jegyeznem, hogy késői írásaiban kora élesszemű kritikusának bizonyul. Költeményeit igen korán, már a 13. században nemzeti nyelvekre is lefordították.

1	Aegidius Corboliensis (1140–1224) Fülöp Ágost francia király orvosa volt. Tanulmányait Salernoban végezte, s kezdetben maga is ott tanított, majd Franciaországba visszamenve tevékeny résztvevője volt a párizsi egyetem alapításának. Tanára lett, s egyidejűleg a Notre Dame egyik kanonoki stallumát töltötte be.
2	A British Museum ’Sloane’ gyűjteményében tekinthettem meg Gentile da Foligno Aegidius Corboliensis Pulsus-költeményéhez írott egyik kommentárját. A jól olvasható kéziratot számos másolt példány kísérte az európai egyetemeken. A kéziratot Lynn Thorndike meghatározása szerint a 14. században írták, illetve másolták (Sloane 773, fols. 34 r–63). V. ö. Thorndike L.: Consilia and More Works in Manuscripts by Gentile da Foligno. = Medical History III. (1959) p. 16.
3	A középkor oly fontos diagnosztikus eljárása az uroscopia elméleti alapjául Theophilos Protospatharios (7. század) ’peri ouron’-ja szolgál. A gyakori túlzásokat, az eljárásnak mintegy diagnosztikus panaceának felhasználását elvetve, később Joannes Aktuarios hét kötetes uroscopiája vált irányadó alapművé. Az orvosi oktatásba az uroscopiát Rhazes (880 körül) vezette be, majd mintegy 100 évvel később Avicenna kanonizálta. A prózai és költői uroscopiás írások az európai egyetemeken egészen a 17. századig voltak hivatalos tankönyvek. a későközépkor-reneszánsz határán már felmerült az objektív megfigyelés mellett a mennyiségi meghatározás, illetve a mérés szükségessége, az experimentális vizsgálat. Nicolaus Cusanus volt az, (1401–1464) aki az erre vonatkozó kísérlet gondolatát teljesen világosan fogalmazta meg ’De docta ignorantia’ című művének ’De staticis experimentis’ – írt fejezetében. Ld. Schultheisz, E.: The beginning of the quantification in Physiology. = Clio Medica 17 (1983) pp. 193–197. A kísérlet bevezetésére a reneszánsz egyetemen ld. még: Hoff, H. E., Nicolaus Cusanus, van Helmont, and Boyle: The First Experiment of the Renaissance in Quantitative Biology and Medicine. = Journ. Hist. Med. and Allied Sciences 19 (1964) pp. 99–117.
4	Sudhoff, K.: Commentatoren der Harnverse des Gilles de Corbeill. Arcehion, 15 (1929). Az újabb irodalmat ld. Kliengerl, P.: Die Harnverse des Gilles de Corbeill. Diss. (Bonn, 1972) és Schöner, J.: Die Medikamentenverse des Gilles de Corbeill, Diss. (Bonn, 1972).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 702 0

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Egy szaktudomány hőskora – A magyar medicina történeti emlékei és forrásai (Kapronczay Katalin) – Az orvostudomány története a görögöktől a reneszánszig (Magyar László András) – A hazai egészségügyi igazgatás története – A közegészségtan területánek története – A hazai kórházügy, az orvosképzés, az ápolónőképzés.... – A gyógyszertári kultúra és még sorolhatnánk a fejezeteket.

„Az orvostörténelem az orvostudomány dinamikusan fejlődő ága. Az átfogó művelődéstörténet része. Művelése tudományos igényű alkotó folyamat. Az orvosi hivatás gyakorlásához szükséges tudás megalapozásának fontos építőköve. Ortega írja: „A medicina történetének ismerete az orvosi műveltség alapja; nélküle a gyógyító nem orvos, csak »szakbarbár«"

Véleményével egyetértve azt is meg kell állapítanunk, hogy letűnőfélben vannak a polihisztorok, a sokoldalú, az egyetemes tudás összefüggéseit ismerő, kiemelkedő személyiségek. Schultheisz Emil professzort munkásságának összegzése alapján méltán sorolhatjuk közéjük. Könyvével egy orvostudós munkáját veheti kezébe az olvasó. Elemezhetjük annak orvostörténeti, mint filozófiai tartalmát. A szerző általános érvényű üzenetet közvetít. Azzal tünteti ki olvasóját, hogy megajándékozza a szellemi tudásgyarapodás érzésével. Az orvostörténeti kutatásainak vezérfonalát, az adja, hogy az oktatás történetét a történelem változásainak tükrében idézi elénk.” (prof. dr. Sótonyi Péter)

Hivatkozás: https://mersz.hu/schultheisz-europai-orvosi-oktatas//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero