Schultheisz Emil

Az európai orvosi oktatás történetéből

Járványok a tankölteményekben és a flebotomia

A költői feldolgozásból nem maradhatott ki Avicenna sem. Poema medicumának gyakorlati jelentőségét, egyetemi tanulmányokhoz való felhasználását jól illusztrálja Armengaudus Blasii (Ermengaud Blezin) montpellier-i klerikus-orvos (1300 körül), Szép Fülöp francia király orvosának munkája. Jacob ben Machir zsidó tudós segítségével az Avicenna féle tankölteményt latinra fordította. Ez a ’Cantica Avicennae’ a ’Canon medicinae’-hez csatolva, Averroës kommentárjával Montpellierben a libri formales közé került, tankönyv lett.1

1348 után a poema medicum – nem feltétlenül s nem mindig didacticum – legfőbb tárgya a pestis. A pestis-költemények kéziratai érthető módon elárasztják Európa orvosi központjait: az egyetemeket és a városokat. Alig van neves udvari orvos, városi physicus, akinek tollából ne olvashatnánk versben és prózában egyaránt közreadott, s a legkorábbi nyomtatványok között is gyakran felbukkanó pestis-írást. Karl Sudhoff 1908 és 1925 között egy háromszáz darabból álló regimen pestilentiae-gyűjteményt tett közzé, melyben Európa pestis-írásainak legjelentősebb darabjait közölte.2

Közöttük sok költemény található. Ezt követően számos középkori-koraújkori pestis-kézirat regimenjei és költeményei kerültek elő. Ezek közül a 15. század közepén írt, úgynevezett „Bambergi-kézirat” tűnik számunkra különösen érdekesnek, közvetett magyar vonatkozása miatt. Ennek a 250 versből álló tankölteménynek egyik forrása ugyanis nem más, mint Zsigmond király orvosának, Sigismundus Albicusnak (megh. 1427) (Siegmund Albich), volt prágai érsek, neves orvostanár egyik munkája.3

A Bambergi-kézirat egyike a legmegalapozottabb pestis-költeményeknek. Szerzője olyan klasszikusokra hivatkozik, mint Hippocrates, Galenos, Rhazesz, Avicenna. A kortársak közül azonban egyetlen szerzőre hivatkozik, két helyen is: Albicusra.4

Teoretikus alapul a párizsi egyetem 1348-ból származó nevezetes, gyakran idézett szakértői véleménye szolgált. A pestis-irodalom e műfajának szakirodalma oly nagy, hogy részletesebb tárgyalására e helyt nincs szükség.5 Nemritkán találkozunk tankölteményekkel a későközépkor prózai kézirataiban, melyek a legkülönfélébb orvosi-természettudományos diszciplínákat tárgyalják. Néha szólóban, gyakrabban kolligátum formájában.6

Ilyen jellegű munka Thomas de Cantimpré ’De natura reruma’, a középkor egyik legtöbbet forgatott enciklopédiája. Az anatómiát taglaló első könyvében 20 kísérő versben tekinti át a tartalmat, mindjárt a kezdetén: „Membra pius morbos que sunt curasque videbo…” (15. század Sloane 405, fols. 65–107.7

„Signa sanguinis peccantis” a megnyitó szavai annak a 60 versnek, mely ugyancsak a 15. századból származik és egy diagnosztikus kézirat része (Sloane 75, fol. 175.)

Jellegében hasonló egy korábbi, 14. századi „versus de signis morborum variis” kezdetű ritmikus traktatus, mely az oxfordi Magdalen College könyvtárában található (M S 173).8

Ebbe a csoportba sorolhatók tulajdonképpen azok a phlebotomiás versek is, amelyeket nem önálló tankölteményként írtak, hanem különösen megjegyzésre méltó részei valamely prózai traktátusnak. Ilyen pl. a „Carmen ad restringendum sanguinem” egy, az orvosi felfedezésről szóló, „de inventione medicinarum” feliratú kéziratban (Sloane 783 b.)9

Hasonló prózai szövegben „elrejtett” phlebotomiás versek a 13. századból is ismeretesek, legtöbbjük már az Incipiten felismerhető: „Ymago fleubotomie” (Arundel 251). A szövegből úgy tűnik, e poémák a salernoi Maurus „De flebotomia” kezdetű traktátusa (12. század közepe) és valószínűleg még Bernhard de Gordon, nem sokkal 1300 után készült „phlebotomia”-ja szolgált alapul. Ez azonban még további – folyamatban lévő – összehasonlító vizsgálatokat igényel.10

Az orvosi tankölteményekről szólva nem lehet említés nélkül hagyni egy, a tartalmában járványtani leírása és elmélete szempontjából jelentős, formájában különösen szép, irodalmi értékű syphilis-költeményt. A híres paduai orvosprofesszor, Girolamo Fracastoro (1478–1553) műve, a ’Syphilis seu morbus gallicus’ (Verona, 1530) az olasz reneszánsz-humanizmus tanító-költészetének klasszikus példája. Több mint 100 kiadást ért meg eredeti, illetve hat európai kultúrnyelven. Egyesíti a betegség szigorúan szakmai, „modern” leírását a betegségről és a járványos betegségekről általában, az újlatin poézis szépségével.

A három részre tagolt költemény irodalomtörténeti, orvostörténeti, kultúrtörténeti – régebbi és új irodalma – oly nagy és kitűnő, hogy elegendő erre hivatkoznom mellőzve minden részletesebb ismertetést.11

1	Ld. ehhez még Schipperges, H.: Das Lehrgedicht des Avicenna. = Neue Zschr. ärztliche Fortbildung 47 (1958) 67 f.
2	Sudhoff, K.: Pestschriften aus den ersten 150 Jahren nach der Epidemie des „Schwarzen Todes” 1348. = Arch. Gesch. Med. 1908 Bd. 2–17.
3	Életrajzát, munkásságát, műveinek felsorolását, ill. tárgyalását ld. Schultheisz, E.: Über die Werke des Albicus. Ein Beitrag zur spätmittelalterlichen Handschriftenkunde. in: Janus XLIX (1960) 221–234, valamint uő. Ein spätmittelalterliches medizinisches Handschriftenfragment. In: Arch. Kulturgeschichte XLII (1960) pp. 231–239.
4	V. ö. még Bachem, Rolf: Ein Bamberger Pestgedicht und sein Verhältniss zu Albich von Prag. = Stifter Jb. III. (1953) pp. 169–176. A verset egészében közli.
5	Klebs, A. C. – Sudhoff, K.: Die ersten gedruckten Pestschriften (München 1926). A pestregimenek irodalmához ld. Haage, B. D.: Das gereimte Pestregimen des Cod. Sang. 1164 und seine Sippe. Metamorphosen eines Pestgedichts. In: Würzburger Med. Hist. Forschungen 8 (1977), valamint uő.: Handschriftenfunde und Nachträge zum ’Pestgedicht des Hans Aree’ In: Sudhoffs Arch. 63 (1979) pp. 392–406. Itt kitűnő további irodalom.
6	Különösen a British Museum ’Sloane’-gyűjteménye gazdag ilyen írásokban, amint azt Thorndike közlései is tanúsítják: Notes on medical texts in MSS – at London and Oxford. Leyden, 1959.
7	Thomas de Cantimpré (1201–1270) a tudós dominikánus 15 évi adatgyűjtés után 1241-ben fejezte be nagy természetismereti enciklopédiáját. A 19 könyvből álló mű (’Liber de natura rerum’) kora egész természettudományát felölelvén az anatómiával kezdődik (De ossibus I. 26). Egyes fejezeteiből jól kitetszik a skolasztikus oktatás befolyása a ’Questiones’ formájában. Több mint 100 kéziratos kópiája, illetve variánsa az idők folyamán az eredetin túlmenően számos terápiás eljárással és recepttel bővül. Boese, H.: Thomas Cantimpratensis Liber de natura rerum. I. Textus 1973, uő.: Zur Textüberlieferung von Th. Cantimpratensis Liber de natura rerum. = Acta Praed. Dom. 39 (1969) pp. 53–68.
8	A hasonló kéziratokkal való egybevetést ld. Lynn Thorndike: ’Unde versus’ című tanulmányában (Traditio, XI, 1955, pp. 163–93).
9	Scott, E. J. L.: Index to the Sloane Manuscripts in the British Library, 1904. p. 360.
10
11	… Eatough, G.: Fracastoro’s Syphilis: Introduction text, translation and notes (Liverpool, 1984). (Classical and Medieval Texts, Papers and Monographs, 12) valamint Girolamo Fracastoro: Lehrgedicht über die Syphilis, hrsg. und übers. von G. Wöhrle, 1988, (Bamberger Schriften zur Renaissanceforschung 18.). Könyvészeti áttekintését a régebbi irodalomra vonatkozóan ld.: Baumgarten, L. – Fulton, J. F.: A bibliography of the poem Syphilis sive morbus gallicus by Girolamo Fracastoro of Verona (New Haven-London-Oxford, 1935). Fracastoro költeményének irodalomtudományi elemzését ld. Fabian, B.: Das Lehrgedicht als Problem der Poetik. in: Die Nicht-Mehr-Schönen Künste, Grenzphenomäne des Ästethischen, hrsg. H. R. = Janus 1968, p. 76 és 81–84. Irodalomtörténeti méltatását Ellinger adja: Geschichte der neulateinischen Literatur, Leipzig, 1929.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 702 0

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Egy szaktudomány hőskora – A magyar medicina történeti emlékei és forrásai (Kapronczay Katalin) – Az orvostudomány története a görögöktől a reneszánszig (Magyar László András) – A hazai egészségügyi igazgatás története – A közegészségtan területánek története – A hazai kórházügy, az orvosképzés, az ápolónőképzés.... – A gyógyszertári kultúra és még sorolhatnánk a fejezeteket.

„Az orvostörténelem az orvostudomány dinamikusan fejlődő ága. Az átfogó művelődéstörténet része. Művelése tudományos igényű alkotó folyamat. Az orvosi hivatás gyakorlásához szükséges tudás megalapozásának fontos építőköve. Ortega írja: „A medicina történetének ismerete az orvosi műveltség alapja; nélküle a gyógyító nem orvos, csak »szakbarbár«"

Véleményével egyetértve azt is meg kell állapítanunk, hogy letűnőfélben vannak a polihisztorok, a sokoldalú, az egyetemes tudás összefüggéseit ismerő, kiemelkedő személyiségek. Schultheisz Emil professzort munkásságának összegzése alapján méltán sorolhatjuk közéjük. Könyvével egy orvostudós munkáját veheti kezébe az olvasó. Elemezhetjük annak orvostörténeti, mint filozófiai tartalmát. A szerző általános érvényű üzenetet közvetít. Azzal tünteti ki olvasóját, hogy megajándékozza a szellemi tudásgyarapodás érzésével. Az orvostörténeti kutatásainak vezérfonalát, az adja, hogy az oktatás történetét a történelem változásainak tükrében idézi elénk.” (prof. dr. Sótonyi Péter)

Hivatkozás: https://mersz.hu/schultheisz-europai-orvosi-oktatas//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero