Schultheisz Emil

Az európai orvosi oktatás történetéből

A synopsis

A vízuális memoria erősítésében jelentős szerepe volt a nyomtatott tankönyvek szinoptikus tábláinak, illetve maguknak a szinoptikus tankönyveknek. A szinoptikus művek forma és funkció szerint vagy a tárgyalt tananyag egy részének szövegközti táblázatos összefoglalásai voltak, vagy nagy terjedelmű munkák tájékozódást, a vízuális megőrzést megkönnyítő tartalmi áttekintései, gyakran részletezett és annotált tartalomjegyzék formájában. Bizonyos kulcsszavak a címben: tabula perpetua, tabula methodica, synopsis, perioche, dispositio, syntaxes, schema, stromata etc., melyek legalább etimológiailag térbeli modell fogalmára utalnak és jelölik sok esetben a synoptikus munkát.1

Tartalmi szinopszisok találhatók pl. Theodor Zwinger,’ Theatrum humanae vitae’ (1571) c. enciklopedikus művének minden egyes kötete előtt. A nagy gyakorlatú, kitűnő pedagógiai érzékű, a medicinán kívül Baselben logikát és görögöt is tanító orvosprofesszor, aki Párizsban Ramus tanítványa volt, egész sor szinoptikus tankönyvet írt. Egyetemi tankönyvként használt Galenos-kommentárjában (In artem medicinalem Galeni, tabulae et commentari, 1561) „Synopsis vero compendiosor et fortassis etiam utilior” (pag. 40) – írja Zwinger: Jean Goupyl párizsi orvostanárral együtt kiadott Hippokrates munkája (Hippocratis vigintiduo commentarii tabulis illustrati, 1579), az előszó kivételével teljes egészében szinoptikus könyv.2

Ugyancsak ilyen Ramus barátjának, Felix Platternek jól ismert munkája: De corporis humani et usu libri III., Tabulis methodice explicati, iconibus accurate illustrati (Basileae, 1583). Ritka, de jellemző a kép és a dichotomikus tábla már a címben történő elkülönítése.

Jacobus Sylvius munkássága e tekintetben is fontos, miután Galenos-kommentárjában3 maga említi a tabelláris metódust, amivel – mint írja – a Galenosnál és Hippokratesnél elszórtan olvasható részeket akarja az olvasó számára összefoglalni. Leírásából úgy tűnik, elsőként alkalmazta ezt a módszert, ami ezek szerint a párizsi egyetemen alakult ki. Ezek a kéttagú un. dichotomikus synopsis tabellák rövidesen nemcsak a földrajzi, de a szakmai határokat is túllépték. A legtöbb európai egyetemen különféle diszciplínákban kerül felhasználásra már a 16. század közepétől.

A reneszánsz-humanizmus azon pedagógiai késztetésű orvosai közül, akik szinoptikus táblákkal könnyítették hallgatóik tanulását, még a Ramus előtti orvosi szinoptikus munka szerzőjének, Leonhard Fuchsnak a nevét kell említenem. Fuchs nemcsak tudós orvos és híres botanikus, de kiváló pedagógus, több tankönyv szerzője, ő az írója a legkorábbi orvosi szinoptikus tankönyvnek.4

A 16–17. század orvosi tankönyveinek szinoptikus tábláihoz valószínűleg Petrus Ramus logikai tankönyvei szolgáltak mintául.5

A ’Dialecticae institutiones’ megjelenése (1543) óta minden ramista logikai tankönyvben található egy szinoptikus tabella, mely a logika formális tagolódását illusztrálja az emlékezet vízuális támaszaként. Ezzel találkoztak tehát a philippo-ramismust követő, főként protestáns egyetemek hallgatói. Ismervén a logika helyét az orvosi curriculumban és az azt megelőző artes tanulmányokban, az orvosi stúdium kapcsán szükségszerűen találkoztak ezzel a formával a studiosusok. Ramus szinopszisai azonban az orvosi irodalomba is átmentek.

Tudjuk, hogy a felsorolt szerzők vagy tanítványai voltak Ramusnak, vagy egyéb tudományos kapcsolatban álltak vele. Filozófusként valamennyien ramisták voltak.6

Úgy tűnik, különösen a logikával is behatóan foglalkozó, azt tanító orvos-humanisták kedvelték ezt, a tanulást megkönnyítő formát.7

Külön tanulmányt igényelne az emlékezést erősítő ill. az áttekintést és megjegyzést megkönnyítő figurák és ábrák, s nem utolsó sorban a szimbólumok tárgyalása: amit a későközépkor az ars demonstrativa diszciplínához sorol.8

Kétségtelenül tancélra, egyben gyakorlati felhasználás céljaira is szolgáltak a már említett költemények mellett a jól áttekinthető, könnyen megjegyezhető érvágó tabellák. Feladatuk elsősorban mégsem a memorizálás megkönnyítése volt. Az ábrák és szövegük (vagy csak szövegük) a vaneasectio, az érvágás helyének, indicatiojának, legmegfelelőbb idejének meghatározását írták elő. A Tabula minutium műfajával és számos változatával önálló traktátusként, nagyobb mű fejezeteként, sőt teológiai írások (főként sermok) részeként évszázadokon át gyakran találkozunk, s ezeket nem ritkán verses utasítások kísérik.9

A tanító episztolák már az ókor óta jelentős előfutárai, majd kiegészítői a könyveknek. Legtöbbször mégis azoktól függetlenül, alkalomszerűen íródtak. Az orvosi levelek között az ókortól egészen a 18. század végéig számos olyannal találkozunk, mely kifejezetten tancélra íródott, közülük nem egy tankölteményhez kapcsolódóan őrződött meg.10

Igen gazdag episztolákban, főként memoratív céllal írt igen rövid levelekben és rövidebb-hosszabb tankölteményekben is, a British Museum Sloane-gyűjteménye. Egyik colligatumában (M S 2995 Sloane) Zsigmond király orvosának, Sisigmundus Albicusnak egy, a királyhoz írt regimen sanitatis jellegű levele maradt ránk: „Haec (128 vb.) Dominus Albicus Aegregius doctor scripsit regi Sigismundo Romanorum Ungarorum et Bohemorum regi 1436 in die.. (Liciae) virginis…”, amit egy hosszú verses traktatus követ.11

1	v. ö. Höltgen, K. I.: …Synoptische Tabellen in der medizinischen Literatur und die Logik Agricolas und Ramus. = Sudhoffs. Arch. 49 (1991) p. 386. A filológus Höltgen számos fogalmat tisztáz és különösen a logika tankönyveihez szolgáltat új adatokat.
2	Kiadta Aristoteles Nikomakhoszi Etikáját is: Aristotelis Stagiritae… de moribus ad Nicomachum libri decem (Basel, 1566). Ez a folio kötet szinoptikus táblákkal jelent meg. Ugyanennek quarto kiadása már nem tartalmaz táblákat. Az első kiadásban azonban megjegyzi, hogy ezek a logika metodikájához tartoznak: „Tabularum usum in omnes Logicae facultatis partes sese diffundere” (p. 21).
3	Jacobus Sylvius: Methodus sex librorum Galeni in differentiis et causis morborum et symptomatum in tabellas sex coniecta (Paris, 1539).
4	Leonhard Fuchs: Compendiarium in artem introductio (Strassburg, 1535). Többször átdolgozott és bővített propedeutika. Universae Medicinae Compendium (Basel, 1532) címmel ugyancsak táblákban mutatja be a medicina alapjait. Felix Platter írja, hogy mint studiosus medicinae használta a Compendium Fuchsii in tabulas-t. V. ö. Boos, H.: Thomas und Felix Platter. In: Zur Sittengeschichte des XVI. Jahrhunderts (Leipzig, 1878) p. 171.
5	Petrus Ramus (Pierre de la Ramée) (1515–1572) Animadversiones Aristotelicae (1534); Dialecticae partitiones illetve Institutiones dialecticae (1555), Scholae physicae (1557), Scholae dialecticae (1560), Platonis epistolae latinae (1549); v. ö. Hooykaas, R.: Humanisme, Science et reforme, Pierre de la Ramée (1951), továbbá Sharratt, P.: The Present of Studies on Ramus. In: Studi Francesi (1972) p. 16. Ramus egyike volt kora leghíresebb s egyben legvitatottabb tudósainak. 1536 óta adta elő az artes liberales csaknem minden tárgyát. 1551-től a filozófia és retorika regius professzora a Collèges de Presles-ben. Előharcosa annak az új ’antiaristotelesi’ praktikus logikának, mely rendszerében minden tudomány alapja. Ramus az egyetemi oktatási programok reformjáért szállt síkra.
6	Th. Zwinger a Hippokrates-kommentár előszavában Ramust mint mesterét említi, az aristotelesi műben pedig a tabellák használatát a logika tanításából vezeti le. V. ö. Höltgen: op. cit. p. 384. Karcher azt írja, hogy Zwinger már Paduában, Fallopius előadásaiban találkozott kéziratos synoptikus tabellákkal, bár bizonyítékot nem ad. V. ö. Karcher, J.: Theodor Zwinger und seine Zeitgenossan (Basel, 1956) p. 22.
7	Az orvostörténeti irodalomban ennek alig van nyoma. Feldolgozása további kutatásaim része. Eddig, többek között Caspar Bartholinus (1586–1629) ’Enchiridion Metaphysicumá’-ban találkoztam az 1624-i bővített kiadás 102. oldalán szinoptikus táblával. Caspar Bartholinus Baselben logikát (1607), Koppenhágában ’eloquentia’-t (1612), majd medicinát adott elő (1613) és ugyanott a teológia professzora is lett (1613). Az anatómia katedrájára hívták Nápolyba (1609), a görög nyelv és irodalom professzorának kérte fel a montpellieri egyetem. Maga is ramista. Janitores logici c. művében írja, hogy ebből „praecipue Ramaeorum exerrationes deteguntur” (1616 f. 2.). Az ’Enchiridion Metaphysicum Aristotelis’ több ízben jelent meg Johannes Magirus (megh. 1596) marburgi orvosprofesszor ’Physiologiae libri sex accessum’-aként. Az 1624 évi már a nyolcadik kiadás, melyet kifejezetten pro tyronum memoria írt. Magirus kitűnő teoretikus. A peripatetikus physiologia mellett – Physiologiae peripateticae libri VI. (1605) –, legelterjedtebb könyve az ’Anthropologia’ (Frankfurt, 1603), amely Melanchthon ’De anima’-jának kommentárja. Bár egyetlen általam ismert olvasási kánonban sem szerepelnek Magirus könyvei, a ’Vero memoria studiorum’ megjegyzés nem hagy kétséget a könyv jellegét illetően.
8	Kutatásaim erre nem terjedtek ki. Irodalmának jó összefoglalását ld. A. Bonner Raymondus Lullus kiadásának és fordításának kísérő tanulmányában: Selected Works of Ramon Lull (1232–1316). Edited and Translated by Anthony Bonner, Vol. I–II. (Princeton, 1990). V. ö. még Yates, F. A.: Gedächtnis und Erinnern, Mnemonik von Aristoteles bis Shakespeare (Berlin, 1990). Ha egyetemi tancélra nem is használták, nem maradhat e helyt teljesen említés nélkül az ’Emblematika’, mely a ’16–18. századi didaktikus irodalom terjedelmes és differenciált korpuszának egyik széles területe’. Elméletét és magyar vonatkozásait Knapp Éva és Tüskés Tibor dolgozták fel: Emblémaelméletek Magyarországon a XVI–XVIII. században. In: Neolatin irodalom Európában és Magyarországon. Szerk.: Jankovits László és Kecskeméti Gábor. Pécs, 1996. pp. 171–187.
9	Könyvtárnyi irodalma lévén, tárgyalása itt nem tűnik szükségesnek, mint ahogy mellőzhető az emlékezést javító eljárások ismertetése. Az emlékezet megőrzésére, illetve megerősítésére már a középkorban sem csak a szellem erejét vették igénybe. Az emlékezőtehetség rendszeres, iskolaszerű fokozása mellett már a középkor számos orvosa külön receptben ajánlott gyógyszereket e célra. Ez persze aligha a tanulóifjúságnak szóló eljárás volt. Werlin, J.: Ein Rezept zur Stärkung des Gedächtnisses. = Med. Monatschr. 15 (1961) pp. 111–114.
10	A nagy pestisjárványt követően rövid traktatusokban és levelekben írták meg tanácsaikat a kor orvosai. Ennek a főleg consilium jellegű levélirodalomnak az áttekintését az epistolographia didactica szempontjából G. Baader tárgyalja: Lehrbrief und Kurztraktat in der medizinischen Wissenvermittelung des Früh- und Hochmittelalters. In: Wissensorganisierende und wissensvermittelnde Literatur im Mittelalter. Hrsg. N. R. Wolf, 1987. pp. 246–554.
11	Zsigmond király orvosairól ld. Schultheisz, E.: Die Ärzte des Kaisers Siegmund aus dem Hause Luxemburg. Ein Beitrag zur spätmittelalterlichen Medizin in Ungarn. In: Die ganze Welt ein Apotheken. Festschrift für Otto Zekert (Wien, 1969) pp. 210–219., valamint uő. Spätmittelalterliche Medizin in Ungarn. In: Proceedings of the XVIII. Congress of the Hist. Med. (London, 1972). pp. 1047–1052.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 702 0

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Egy szaktudomány hőskora – A magyar medicina történeti emlékei és forrásai (Kapronczay Katalin) – Az orvostudomány története a görögöktől a reneszánszig (Magyar László András) – A hazai egészségügyi igazgatás története – A közegészségtan területánek története – A hazai kórházügy, az orvosképzés, az ápolónőképzés.... – A gyógyszertári kultúra és még sorolhatnánk a fejezeteket.

„Az orvostörténelem az orvostudomány dinamikusan fejlődő ága. Az átfogó művelődéstörténet része. Művelése tudományos igényű alkotó folyamat. Az orvosi hivatás gyakorlásához szükséges tudás megalapozásának fontos építőköve. Ortega írja: „A medicina történetének ismerete az orvosi műveltség alapja; nélküle a gyógyító nem orvos, csak »szakbarbár«"

Véleményével egyetértve azt is meg kell állapítanunk, hogy letűnőfélben vannak a polihisztorok, a sokoldalú, az egyetemes tudás összefüggéseit ismerő, kiemelkedő személyiségek. Schultheisz Emil professzort munkásságának összegzése alapján méltán sorolhatjuk közéjük. Könyvével egy orvostudós munkáját veheti kezébe az olvasó. Elemezhetjük annak orvostörténeti, mint filozófiai tartalmát. A szerző általános érvényű üzenetet közvetít. Azzal tünteti ki olvasóját, hogy megajándékozza a szellemi tudásgyarapodás érzésével. Az orvostörténeti kutatásainak vezérfonalát, az adja, hogy az oktatás történetét a történelem változásainak tükrében idézi elénk.” (prof. dr. Sótonyi Péter)

Hivatkozás: https://mersz.hu/schultheisz-europai-orvosi-oktatas//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero