Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

8.2. Bevezetés

A turizmus fejlődése fordulóponthoz érkezett. A koronavírus-járvány okozta globális kihívások, valamint a bizonytalan és precedens nélküli nemzetközi gazdasági és társadalmi folyamatok alapvetően kérdőjelezik meg a turizmus hagyományos működési modelljeit és hatásmechanizmusait. Napjainkban egy átmeneti korszak tanúi vagyunk: a klasszikus, tömeg- és fogyasztásorientált paradigma fokozatosan egy „újturizmus” szemlélet felé mozdul el, amelynek fókuszában az életminőség-alapú látogatógazdaság (visitor economy) és az ehhez kapcsolódó új normatív keretrendszer áll (Kovács, 2023a). Az „újturizmus” kifejezést ernyőfogalomként alkalmazzuk azon ágazati irányzatok összefoglalására, amelyek a korábban egységesen turizmusként értelmezett területen egyidejű társadalmi, gazdasági és ökológiai fenntarthatósági fordulatot szorgalmaznak.

E paradigmaváltás központi kérdése, hogy miként oldható fel az a strukturális és kognitív ellentmondás, amely a turizmus alapvető logikájában rejlik: a helyváltoztatással és fogyasztással együtt járó gazdasági tevékenység sem környezeti, sem társadalmi értelemben – a legtöbb esetben – nem fenntartható. A jövő turizmusának kulcskérdése tehát az, hogy miként alakítható át ez az iparág úgy, hogy a korábbi károkozás helyébe az ártalomcsökkentés, a regeneráció és a pozitív társadalmi-gazdasági hatások erősítése lépjen (Kovács – Albert, 2025)

A fejlett turisztikai infrastruktúrával és tervezési hagyományokkal rendelkező országok, városok és régiók az elmúlt években megkezdték turizmusgazdaságuk áthangolását a látogatógazdaság szemléletű megközelítés irányába, amely az első lépés az „újturizmus” felé vezető úton. Az úgynevezett first mover térségek gyakorlata azt mutatja, hogy a látogatógazdaság nem pusztán a vendégforgalom gazdasági értékét hangsúlyozza, hanem a városi és térségi működés egyik lehetséges regeneratív elemévé is válhat. A szemlélet lényege, hogy a lokális desztinációs megközelítés helyett az élménytér- – (er)Lebensraum – (Destination-Netzwerk Austria, n.d.) megközelítésre helyezi a hangsúlyt, s a turisták igényei helyett elsődlegesen az „együtt kezelendő térségekben1” élő helyiek életminőségének növelésére és a környezet teherbíróképességére fókuszál.

E szemléletváltásra jó példát szolgáltat Ausztria, ahol szövetségi kezdeményezésre több város és tartomány is innovatív fenntarthatósági és regeneratív turisztikai stratégiákat dolgozott ki a közelmúltban. Linz városa 2026-ra tűzte ki célul, hogy a tartományi fővárosok közül elsőként szerezze meg a fenntarthatósági turisztikai védjegyet, és ennek érdekében átfogó ökoszisztéma-stratégiát alakított ki (Linz Tourismus, n.d.). Ez a stratégia a városi és térségi szintű turizmus egészét integrálja, a kiegyensúlyozott, regeneratív turizmus elvei mentén kívánja újradefiniálni a város szerepét a látogatógazdaságban. Burgenland tartomány pedig szintén úttörő szerepet tölt be, hiszen 2025-ben elsőként vezette be tartományi szinten a turisztikai fenntarthatósági minősítő védjegyek rendszerét, ezzel megalapozva a társadalommal és természeti környezettel harmonikus, holisztikus és hálózatos rendszerű turizmusmenedzsment jövőjét.

Jelen tanulmány célja, hogy feltárja az „újturizmus” fogalomrendszeréhez tartozó azon irányzatokat — mint például a látogatógazdaság, vendégforgalom-optimalizáció, élménytérmenedzsment vagy az ökoszisztéma-megközelítés –, amelyek a társadalmi és környezeti kihívásokra reflektáló módon, a regeneratív turizmus koncepciójának elméleti és gyakorlati alapját képezhetik. A tanulmány további célja, hogy az olvasók megértsék a turizmusban zajló paradigmaváltást, és felismerjék: a jövő nem a mennyiségi növekedésről, hanem az életminőség javításáról, a természet és a helyi közösségek védelméről szól. A fejezet azt kívánja bemutatni, hogy az aktív turizmus csak rendszerszemléletű, ökoszisztéma-alapú és közösségi együttműködésre építő megközelítéssel válhat hosszútávon fenntarthatóvá. Az osztrák példákon keresztül pedig azt is szemlélteti, hogy az aktív turizmus nemcsak gazdasági tevékenység, hanem a társadalmi jóllét és a környezeti regeneráció hatékony eszköze is lehet, ha a „kevesebb több” elve vezérli a fejlesztéseket.

1	A Magyarországon 2024. január 1-jén életbe lépett új területfejlesztési törvényben jelenik meg elsőként az „együtt kezelendő térségek” fogalma – 2023. évi CII. törvény a területfejlesztésről, benne az 5. § (együtt kezelendő térség definíciója).

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero