Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

10.4.2. Taghazout, egy új típusú tengerparti paradigma

A marokkói Taghazout a 2000-es évek elején még egy csendes halászfalu volt, amely elsősorban az atlanti-óceáni hullámaival és napsütésével vonzotta a nemzetközi utazókat. A kisváros az ezredforduló után fokozatosan a szörfkultúra ikonikus helyszínévé vált, ahová a világ minden tájáról érkeztek fiatalok, hogy osztozzanak az állandó nyári életérzésben, a tengerparti közösségekben és a liberális mentalitásban (Gross, 2025). A szörfözést kedvelő digitális nomádok megjelenése azonban új dimenziót nyitott a település fejlődésében. Felismerve az igényt, kifejezetten a digitális nomádokra szabott coliving és coworking terek jöttek létre, például a Sundesk (https://sun-desk.com/) coworking 2015-ben. A Sundesk koncepciója egyszerű volt, de forradalmi, lehetővé tette, hogy a szörfözés és a távmunka ne egymást kizáró tevékenységek legyenek, hanem egymást kiegészítő életformává váljanak.

Taghazout népszerűségének növekedésével párhuzamosan megjelentek a fenntarthatósági és közösségi problémák is. Az infrastruktúra nem tudott lépést tartani a gyorsan növekvő látogatószámmal. Az apartmanok és a szörfiskolák elszaporodása a helyiek számára megélhetési lehetőséget, ugyanakkor terhelést is jelentett. Az egykor niche közösségi élményre épülő szörfkultúra fokozatosan turisztikai tömegtermékké vált, amely elvesztette hitelességét és természetességét. Egyre több digitális nomád érezte, hogy bár a város jó infrastruktúrát nyújt, az életforma túlzottan a felszínes élményekre, a tengerre, napsütésre és Instagram-pillanatokra épül, kevés lehetőséget kínálva a valódi lelki feltöltődésre, közösségi mélységre és önreflexióra (Ait Nacer et al., 2024).

Erre a problémára válaszolva született meg a MINOMA (https://www.minoma.co/) ötlete, amely ahelyett, hogy tovább erősítette volna a szörfös-turista klisét a desztinációban, inkább a lassítás, az önismeret és a közös alkotás irányába fordította a figyelmet. A MINOMA célja az volt, hogy megteremtse a tudatos (mindful) nomádok és szabadúszók közösségét egy olyan önkéntes és transzformatív életmódmozgalomba szervezve, ahol a belső munka és a kollektív fejlődés kerül fókuszba. Az alapelvük, amely a mai napig vezérfonaluk: „slow down to realign”, azaz lassíts, hogy újra összhangba kerülj önmagaddal”. A MINOMA jógatáborok kis létszámú események, általában 10–12 fő részvételével. A napok felépítése a természet ritmusát követi reggeli jógával és légzésgyakorlatokkal, napközben csoportos workshopokkal, illetve naplementés szörfözéssel, majd esti közös gondolatmegosztó körökkel és vacsorákkal. A résztvevők ugyanakkor már nem csak digitális nomádok, a program kibővült kreatív szakemberekkel és olyan vállalkozókkal, akik az állandó teljesítménykényszer, túlterheltség és technostressz után belső elmélyülésre vágynak. A MINOMA számára a siker kulcsa a biztonságos tér, avagy egy olyan érzelemtér megteremtése, ahol a résztvevők mély önreflexiót és valódi közösségi élményeket élhetnek át, amely képes hosszú távú életmódváltást is elindítani.

A szerző megfigyelései szerint a MINOMA és hasonló kezdeményezések példája új irányt adhat Taghazout identitásának, amelyek azt már nem pusztán a szörfösök, hanem a tudatos nomádok és életmódkeresők központjává teszi. A város vonzerője ma már a közösség minőségén is alapszik, nem pedig kizárólag a természeti adottságokon, támogatva egy fenntarthatóbb turizmusmodellt (Ait Nacer et al., 2024). A MINOMA példáját követően a térségben más kezdeményezések is megjelentek, például a „Community Majlis” coliving szállás (https://communitymajlis.com/) Essaouirán, amelynek küldetése, hogy a hagyományos arab „majlis”, vagyis vendégfogadó és beszélgető tér szellemiségét élessze újra a digitális nomád közösségek számára. A projekt célja, hogy a MENA-régió alulértékelt desztinációit is bevonja a nemzetközi nomád hálózatba, miközben autentikus élményt és helyiekkel közös kapcsolatokat teremtsen.

Jelen tanulmány bemutatja, hogyan tud egy turisztikai desztináció, Taghazout, átlépni a klisék határain, és a természetes erőforrások kizárólagos használata helyett alulról jövő kezdeményezésekkel közösségi erőforrásokra építeni. Másrészt az eset egy vonzó desztinációs narratívára is példát ad, amelyben az utazás nem menekülés, hanem visszatérés önmagunkhoz, egymáshoz és a jelen pillanathoz. A szerző meglátása szerint a bemutatott szemléletváltás ugyanakkor egy szélesebb paradigmaváltást is jelez, amelyben az aktív turizmus többé nemcsak a test megmozgatásáról szól, hanem transzformatív élményekről is. Az eset végül példát mutat olyan területek számára is hazánkban, amelyek ugyan nem rendelkeznek kiemelkedő természeti adottságokkal, de a fenti innovatív aktív turisztikai termékfejlesztéssel (pl. jógatábor, elvonulás) mégis sajátos vonzerőt tudnának maguknak kialakítani. Mindez kis létszámú csoportok fogadásával, értékalapú szemlélettel és lassú turisztikai modellben valósítható meg, amely jobban támogatja a helyi közösségekbe való beágyazódást és a kulturális tisztelet érvényesítését is.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero