Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

10.5. Tanulságok kiterjesztése és javaslatok

A tanulmány bemutatta, hogy a digitális nomádok igényei három szempontból (tevékenység, desztináció, közösség) is formálódó aktív turisztikai keresletet vetítenek előre. Amíg a klasszikus motivációs modell (Csapó, 2016) az emberalkotta vonzerőkre, a természeti környezetre és a kalandszerű élményszerzésre alapozza az aktív turizmusban való részvételt, addig a digitális nomádok által képviselt posztmodern generáció egyszerre keres kihívást, tudást és közösséget. A fenti esettanulmányok bemutatták, hogy az élmény intenzitása fokozható, ha a résztvevők nem csak fogyasztják, hanem közösen hozzák azt létre. A közösségépítés tehát nem csak kiegészítő elem, hanem az aktív turizmus motorja ebben a szegmensben. Következésképpen javasoljuk a közösséget mint negyedik strukturális pillért beemelni az aktív turizmus kiterjesztett modelljébe. Emellett a közösségépítés szerepének tudatosítása kiemelt figyelmet érdemel a kínálati oldalon is, amelyet például közösségimenedzser-képzések révén lehetne erősíteni a turizmus oktatásában és szolgáltatásfejlesztési programokban.

A digitális nomádok által előrevetített kereslet további jellemzője, hogy az élményt pszichológiai és spirituális értelemben is kiterjeszti. Ebben a modellben az aktív tevékenységek nem csupán szórakoztatnak, hanem fejlesztenek, és hosszú távú változást céloznak. Ez a szemléletváltás egyrészt kihangsúlyozza az aktív és transzformatív turizmus összekapcsolódását, és előrevetíti a tudományos igényt a terület mélyebb összefüggéseinek megértésére. Másrészt az aktív turizmus ezen kiterjesztett transzformatív szemlélete a desztinációkat mint életmód-labor értelmezi, amelyek nem csak vonzerőket és élményeket nyújtanak, hanem élettapasztalatot. A desztinációk fejlesztési fókuszában így a munka, rekreáció, tanulás és közösségi élmények integrálása áll.

Az integrált élménytér mint életmód-labor paradigmaváltás mellett azonban további szemléletváltásra van szükség a látogatók szerepében is. Elengedhetetlen, hogy az utazók azonosuljanak a fenntartható turizmus alapelveivel, elősegítve ezzel a vendégek egyenletesebb eloszlását (kis csoportok, hosszabb 2–4 hetes tartózkodás), a haszon megosztását (reális hozamok), valamint a kevésbé ismert desztinációk felfedezését is (periférikus területek, regionális hatás). Ez a folyamat a helyi közösségek számára úgy teremt értéket, hogy a vendégek nem turisták, hanem rövidtávú közösségi tagok, akik alakítják a desztináció élményterét (pl. workshopot tartanak, közösségi projektben vesznek részt, tulajdonossá válnak), és ezzel segítik a kulturális örökség újraértelmezését, a helyi gazdaság diverzifikálását és a szezonális terhelés enyhítését. A Frilingue és a Semkovo projektek bemutatták, hogy a közösségi finanszírozás és a vendég‑tulajdonos modell amellett, hogy felelősségtudatot és hosszú távú lojalitást teremt a vendégek részéről, képes pótolni a pénzügyi forrásokat is különösen a szezonális és periférikus térségek számára, ahol a felülről irányított regionális fejlesztések gyakran elmaradnak. Ez alapján a szerző javasolja az alulról jövő kezdeményezések kormányzati támogatását, például olyan nemzeti alap létrehozásával, amely közösségi befektetési projekteket támogat, illetve kedvezményes jövedelem-adózási feltételekkel ösztönzött vendég-tulajdonosi rendszerekkel, de előremutató lenne digitális nomád zónák kijelölése is infrastruktúra-fejlesztési (coliving, coworking) támogatásra, különösen a vidéki térségekben.

Emellett a szerző kiemeli az úgynevezett „pop-up desztinációfejlesztések” lehetőségét is mint ajánlás, ideálisan egy összefogott nemzeti innovációs modellben. A pop-up desztinációk olyan ideiglenes, közösségi és kreatív lakó- és munkaterek, amelyeket egy-egy időszakra aktiválnak teszt jelleggel. Egy ilyen kezdeményezés például a Balaton térségében lehet különösen releváns szezonon kívül, október és április között. A koncepció célja, hogy integrált funkciókkal (lakhatás, munkatér, közösség), anyagi támogatással, közösségi és rekreációs mikroprogramokkal vonzzanak távmunkásokat és digitális nomádokat egy-egy kijelölt régióba (workcation, rövidtávú relokáció formájában) annak érdekében, hogy coliving közösségek jöjjenek létre, akik bekapcsolódnak a helyi közösség életébe mentorálással, helyi események szervezésével. A pop-up modell lehetőséget nyújt arra, hogy viszonylag kis erőforrással életmód-laborokat lehessen tesztelni egy-egy desztinációban, legyen szó például négyhetes jógaelvonulásról a Káli-medence természetközeli, csendes térségében, vagy via ferrata pop-up bázisról a Lesence-vidék környékén.

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero