Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban


11.2. Bevezetés

A csapatépítés fogalma az 1980-as évektől kezdve fokozatosan vált elterjedtté a humánerőforrás-fejlesztés és a szervezetfejlesztés területén, majd a 2000-es évektől a turizmusban is önálló termékként jelent meg. A csapatépítő tréningek célja, hogy a résztvevők közötti együttműködést, kommunikációt és problémamegoldó készséget fejlesszék élményalapú, közösségi programokon keresztül (Szatmári, 2018). A turizmusban a csapatépítés a szabadidő- és élményturizmus, illetve a rekreációs turizmus határterületén helyezkedik el, hiszen egyszerre szolgálja a testi-lelki feltöltődést és a tanulási-fejlődési folyamatokat (High et al., 2002; Gonda, 2016; Piskóti, 2016; Ferreira et al., 2023). A csapatépítés mint turisztikai termék lényege, hogy a munkavállalók vagy közösségek tagjai a turisztikai élmény keretében vesznek részt közös aktivitásokban, amelyek erősítik a szervezeti kohéziót, ugyanakkor a desztináció számára is gazdasági értéket teremtenek (Perry – Allison, 2019). Az ilyen programok jellemzően kültéri (outdoor) környezetben zajlanak, ami növeli az élmény intenzitását, elősegíti a stresszlevezetést és támogatja a rekreációs célokat (Fritz et al., 2013). A turizmus szempontjából a csapatépítő tevékenységek nemcsak szezonhosszabbító hatásúak, hanem új célcsoportokat – például vállalatokat, intézményeket, nonprofit szervezeteket – vonzanak a térségbe (Gonda, 2016). A csapatépítés és az aktív turizmus közötti kapcsolat többdimenziós. (High et al., 2002). Az aktív turizmus alapja a mozgás, a természetközeli élmény és a részvétel, amelyek mindegyike kulcsszerepet játszik a csapatépítő élményekben is (Csapó, 2016). A fizikai aktivitás – például túrázás, elektormos kerékpározás, kenuzás vagy álló evezés – egyben közösségi kihívás is, amely erősíti a csoportdinamikát és a közös sikerélményt. Ezzel a csapatépítés hozzájárul az egészségtudatos életmód népszerűsítéséhez, a rekreációs szemlélet terjesztéséhez, valamint a turisztikai desztinációk fenntartható fejlődéséhez (Smith–Puczkó, 2016). Jelen tanulmány a csapatépítés, mint turisztikai termék aktív turizmusban betöltött szerepét vizsgálja, egy olyan alulértékelt térségben, mint a Hernád-folyó völgye. A Hernád-folyó völgy egyszerre rendelkezik kiemelkedő természeti értékekkel, kulturális örökségekkel és közösségi alapú fejlesztési kezdeményezésekkel. A folyóvölgy földrajzi elhelyezkedése – közvetlen szlovákiai kapcsolódással és a Sajó torkolatával – sajátos lehetőségeket kínál a határon átnyúló turizmusban, miközben a helyi közösségek által életre hívott nonprofit fejlesztések jó példát mutatnak a fenntartható desztinációmenedzsmentre vonatkozóan. Az eset relevanciája abban rejlik, hogy a Hernád-völgy komplexen ötvözi az aktív turizmus és a kulturális attrakciók kínálatát, miközben küzd olyan vidéki desztinációkra jellemző kihívásokkal, mint például a forráshiány, a marketing gyengesége és az infrastruktúra hiányossága (Jászberényi et al., 2022). A csapatépítő programok lehetőséget jelentenek, hogy az aktív turisztikai kínálat széles körben elterjedjen, mivel a természetközeli környezet, a megosztott élmények és az új helyzetek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a résztvevők könnyebben együttműködjenek, és olyan tapasztalatokat szerezzenek, amelyek a munkahelyi működésre is hatással vannak (Fritz et. al., 2013).
Az aktív turizmus olyan turisztikai forma, amelyben a látogató részvételét és élményszerzését aktív testi mozgás biztosítja. Ide tartozik a természetjárás, a kerékpáros, a vízi és a lovas turizmus, valamint minden olyan tevékenység, amelyben a turista nem passzív befogadó, hanem a rekreáció és a felfedezés aktív alakítója. Csapó (2016, p. 183) kiemeli, hogy „az aktív turizmus az a fajta turisztikai tevékenység, ahol a turista magatartását cselekvő, tevékeny folyamatok jellemzik”. Bár a terminológiai lehatárolás ennél szertágazóbb, és a legtöbb szakirodalmi hivatkozás szerint is az aktív turizmus nehezen definiálható és több átfedésben lévő turisztikai ágazat, azonban abban konszenzus fedezhető fel, hogy kötődik valamilyen aktív részvételhez, mozgásformához.
A vízi turizmus a vízi környezethez kötődő rekreációs és sporttevékenységeket foglalja magába. A vízi turizmus célterülete lehet természetes folyó, tó vagy mesterséges vízfelület, ahol a turisztikai élmény a vízi közeg közvetlen használatán alapul. Ide sorolható a kenuzás, a kajakozás, a vadvízi evezés (rafting), a vitorlázás, valamint a szabadidős fürdőzés is (Gonda, 2016). A turizmus fejlesztése ezen a területen szorosan összefügg az infrastruktúra, elsősorban a kikötők és a hajózási szolgáltatások kiépítésével (Nemzeti Aktív Turisztikai Stratégia 2030).
A rekreáció fogalma a testi és lelki megújulás, feltöltődés folyamatát jelenti, amelyet a szabadidő tudatos, egészségmegőrző és közérzetjavító módon való eltöltése biztosít. A rekreáció célja a fizikai teljesítőképesség helyreállítása, a stressz csökkentése és a társas kapcsolatok erősítése (Fritz et al., 2013). Az kültéri rekreáció különösen fontos (Morgan, 2010), hiszen magába foglalja a természetközeli élményeket, például a túrázást, vízi sportokat és kirándulásokat (Fritz et al., 2013).

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave