Ez a fantasztikus sziklaváros igazán az ismert Indiana Jones-film bemutatása óta népszerű. A versenyzőknek egy sziklahasadékon át kellett átjutniuk, a világhírű „kincstár” épülete előtt jobbra haladtak el, azután pedig már az emelkedő következett. Petrát egy szűk hasadékon keresztül közelítettük meg, az út mindkét oldalán kőbe vájt vízcsatornák húzódtak, miközben fantasztikus faragott szobrokat láttunk. Mi folyamatosan lefelé haladtunk, miközben hatalmas sziklák tornyosultak felettünk. A sziklába vésett épületek közül volt olyan, amelyet egyiptomi hatásra obeliszkek díszítettek, de olyan is, amely a görög templomokat idézte. A leggyönyörűbb az egykori „kincstár” épületének a bejárata volt. Petrát, ha éppen nem futóversenyen vagyunk, akkor vagy gyalog, vagy kis lovaskocsin, esetleg lóháton tudtuk volna bejárni. Belépőjegyet is mindenkinek kell fizetnie, amit azért is lehetetlen elkerülni, mert csak egy szűk sziklahasadékon át lehet bejutni a romvárosba. Annak idején a nabateus törzs tagjai iszonyatos munkával, a természet erőit is kihasználva, vájták ki az épületeket a sziklákból. Petra olyan jól volt védhető, hogy a sivatagi vándorok ideális pihenőhelye lett. A kereskedők közfürdőkben, medencékben moshatták le magukról az út porát. A díszes kutakba a vizet a hegyről egy hat és fél kilométer hosszú, kerámiával kirakott, bonyolult vízvezetékrendszeren át vezették. Így öntözték a város központjában található kertet is. Petra a híres tömjénút egyik pihenő állomása volt. A kereskedők tömjént szállítottak Egyiptomba, amelyre az észak-afrikai országnak vallási szertartásaihoz volt szüksége, a Közel-Kelet más országaiba viszont mirhát vittek, amelyet illatszerek, gyógyszerek és kozmetikumok alapanyagaként hasznosították. A Nabateus Királyság virágzott, harmincezren lakták, lakói a pihenni vágyók ellátásából és a kereskedésből folyamatosan gazdagodtak. A bevehetetlen erőd annyira fontos volt, hogy a nabateusok főistenüket, Dusárát is sziklafaragásokkal és faragott obeliszkekkel jelképezték. Petra virágkorának 747-ben lett vége, mivel egy földrengés elzárta a kifelé vezető utat. Ettől kezdve ezer évig nem is tudtak a város létezéséről. Végül beduin pásztorok felfedezték, hogy valami van a hegyben. Elgörgették a sziklákat, és előtűnt a csodás település. Petra házaiba, barlangjaiba beköltöztek a sivatagi lakók. Az 1980-as évek közepén aztán a jordán kormány kiköltöztette a sziklavárosból a beduinokat, megfelelő minőségű cserelakást kínálva nekik. A sziklaváros azóta turistaattrakció, és a Desert Cup rajtjának helyszíne.

A verseny alatt meglátogattunk egy pihenőpontot is. A katonai sátorban vagy harmincan zsúfolódtak össze, hogy egymás hegyén-hátán fél órát szundítsanak. Lazítani egyébként nem tilos a versenyen, mindenki annyit pihen, amennyit csak akar, de 62 óra után hazamennek a szervezők, és ilyenkor teljesítményt igazoló papír sincs, érem sincs, sőt a letét is elvész. Persze előfordul, hogy muszáj pihenni, mert sokan nem bírják a kimerítő sivatagi erőpróbát. A verseny legkeményebb része a kijelölt út bozótos szakaszán volt, ahol sivatagi tüskés bokrokon keresztül kellett futni. Az éles kövek addig csak a cipő és a futó talpát vágták, kínozták, a szúrós bokrok viszont a bokánál már a bőrt is tépdesték. Sokan óvatosan próbáltak átsétálni ezen az útszakaszon, hiszen a bokrok között néha-néha a homokba is bele lehetett süppedni. Nagy szükség volt itt a taktikai manőverre és a fájdalomtűrési képességre. Mire mi célba értünk, a legjobbak már régen kipihenték magukat. A mezőny jelentős része azonban velünk együtt érkezett. Idővel lassan kezdtek befutni a pórul járt, az eltévedt, a sérült versenyzők is. Szerencsére a magyar versenyző idejében célba ért: a 80. lett!

Sok versenyző a kemény próbatétel után valamelyik tengerparti hotelben pihente ki a fáradalmakat. Jordániában a klasszikus tengerparti üdülőtelepülés: Aqaba. A Vörös-tengernek ezen a részén négy ország osztozik: Szaúd-Arábia, Jordánia, Izrael (az Eilat nevű város Izraelé) és Egyiptom. Aqaba a mintegy tíz kilométernyi nagyságú jordán területen található. A víz itt kristálytiszta, ideális a búvárkodásra és a fürdőzésre. A legjobb a Radisson Hotel strandja, de az Aquamarine nevű vízicentrumnál is pompás fövenyt találhatunk. Persze senki se képzeljen el végeláthatatlan hosszúságú fövenypartot, de kicsiben itt is megvan minden, ami a kikapcsolódáshoz szükséges: lehet szörfözni, vízisízni, hajókázni. A szállodák jól felszereltek, és nem túl drágák. Aqaba belvárosában pompás kis üzleteket találtunk, ahol főleg ezüst ékszereket volt érdemes vásárolni. A beduin stílusban készült karkötők, nyakláncok igazán egyediek. A betérő vendégeket sok helyütt teával kínálják, ezt nyugodtan elfogadhatják, nem jelent vásárlási kényszert.

A filmes vonzerőt hasznosítja Petrában az Indiana Jones-ösvény is, amely valójában az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című filmben látható jelenetekhez kapcsolódó látnivalókat kapcsolja össze a valós petrai régészeti lelőhelyekkel. Ezen a csapásúton a romváros a filmben ábrázolt rejtélyes helyszínekkel azonosítható. Egy másik turisztikai eseménynek is (Petra by Night – ’Petra éjjel’) központi helyszíne a „fáraó kincstára”, amelyet sötétedés után, este fél kilenckor több ezer gyertya világít meg, miközben lenyűgöző egyiptomi zene és a beduinok éneke szól. A látogatók gyalog bejárják a gyertyákkal megvilágított völgyet. A Transformers Spot1 úgyszintén filmrajongókat, kalandturistákat invitál aktív programokra: kaland- és kanyontúrákra templomos lovagok legendáinak titkos ösvényein.