A péliföldszentkereszti fejlesztések sikeresen egyesítették a vallási és az aktív turizmus céljait, bizonyítva, hogy egy szakrális tér is képes többfunkciós, nyitott desztinációvá válni anélkül, hogy elveszítené lelki karakterét. A látogatóbarát és élményalapú fejlesztések javították az ökoturizmus és vallási turizmus megítélését a helyi közösségek körében is, és a látogatókat aktív, bevonódó szereplőkké tették a hely vallási és természeti életében több színtéren. Az infra- és szuprastruktúra fejlesztésekben tetten érhetők a közösségi célú élménykeresés kínáltanának bemutatása. Így például az útvonalhálózat bővítése megerősítette a hely identitását és a környező térségekkel való kapcsolatát. A túra- és zarándokutak közvetlen kapcsolatot teremtenek a természeti és kulturális örökséggel, elmélyítve a spirituális tapasztalatot. A fejlesztések nemcsak infrastrukturális, hanem szemléletformáló folyamatot is jelentettek: a zarándokutak, tanösvények és körtúrák egymásra épülő rendszere a fenntartható turizmus és a teremtésvédelem gyakorlati megvalósulásává vált. A látogatók számára ez lehetőséget adott arra, hogy különböző szinteken – lelki, kulturális és rekreációs – kapcsolódjanak a helyhez, a maguk igényei és képességei szerint (rövidebb-hosszabb túrák lehetősége). A különböző célcsoportok igényei és a fenntartói szándékok változása rámutatnak a következetes, szakmailag összehangolt tervezés és menedzsment fontosságára. A tapasztalatok szerint a vallási élet és a turizmus találkozása akkor eredményes, ha nem versenyeznek, hanem egymást erősítik. Az ilyen együttműködések gazdasági, közösségi és spirituális szinten is értéknövekedést hoznak. Ígéretesek azok a kezdeményezések, amelyek a vallási élményt személyes lelki kapcsolattá formálják, mint az Élő Kövek Mozgalom (Pietre Vive, n. d.) példája mutatja, ahol önkéntesek élő tanúságtétellel vezetik az érdeklődőket. Összességében elmondható, hogy a péliföldszentkereszti fejlesztések rávilágítanak a turizmus és a vallási élet közötti dialógus jelentőségére. A siker titka abban rejlik, hogy a hely képes volt hidat építeni a hagyomány és az innováció, a spiritualitás és a természet között – és ezzel egy új típusú, integrált turisztikai modell született meg, amely más desztinációk számára is mintául szolgálhat.