Csapody Bence, Jászberényi Melinda, Miskolczi Márk (szerk.)

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

1.5. A feltárt trendek értelmezése az aktív turizmus szempontjából

A Covid-19 előtti nemzetközi turizmus globalizált, digitálisan összekapcsolt, élményközpontú volt, és egyre nagyobb hangsúly mutatkozott a fenntarthatóság felé. E környezetben az aktív turizmus elsősorban egy dinamikusan bővülő, de mégis viszonylag szűkebb szegmensként jelent meg, amely a tömegturizmussal szemben a természetközeli, testmozgáshoz kötődő élményeket kínálta. A Covid-19 után a legtöbb trend nem eltűnt, hanem átalakult vagy éppen felerősödött: az egészség és biztonság iránti figyelem, a digitalizáció, valamint a virtuális és fenntartható turizmus minden addiginál jobban felértékelődött, miközben trendek megszűnése nem volt jellemző a vizsgált időszakra. Az egészség- és jóllétorientált szemlélet, a szabad levegőn végzett, kisebb csoportos vagy egyéni tevékenységek iránti igény kifejezetten kedvezett az aktív turizmusnak, amely a fizikai aktivitást a regeneratív pihenéssel kapcsolja össze. Ezek a folyamatok mutatnak rá a szektor reziliens és állandóan változó, alkalmazkodó jellegére (Miskolczi – Jászberényi, 2023).

A pandémia utáni turisztikai visszapattanás óta újonnan megjelent legfontosabb trendek közé sorolhatjuk (1) az ázsiai kontinens felé irányuló kiemelt érdeklődést, (2) a nyári nappali hőség helyett a hűvösebb esti órákban megvalósuló turistaaktivitás, a noctourism fogalmát. A noctourism kifejezetten új idősávokat nyit meg az aktív turizmus számára (pl. esti vagy éjszakai túrák, csillagles, hűvösebb órákban szervezett futó- és kerékpáros programok), miközben az ázsiai desztinációk iránti élénkülő érdeklődés az ottani természetalapú és outdoor kínálatot is láthatóbbá teszi. A (3) turisták az utazástervezés során költséghatékonyan allokálják az erőforrásaikat, és (4) gyakorta MI algoritmusokat használnak döntéstámogató jelleggel az utazás előtt és közben is. A rövidebb időtartamú, de élményintenzív, régión belüli aktív utazások – például hétvégi túrák, kerékpáros kiruccanások, vízitúrák – jól illeszkednek ehhez a költségérzékeny, mégis élményorientált fogyasztói logikához, amelyet az MI-alapú útvonaltervezők és ajánlórendszerek tovább erősítenek azáltal, hogy személyre szabott aktív programcsomagokat tesznek könnyen elérhetővé. A geopolitikai bizonytalanság mellett (5) strukturális munkaerőhiány kezdi ki az iparág fenntarthatóságát. Ez az aktív turizmusban is arra ösztönzi a szolgáltatókat, hogy rugalmasan működtethető, részben önszervező, digitálisan támogatott termékeket (pl. önvezető túraútvonalak, applikációval támogatott tanösvények) fejlesszenek, miközben a helyszíni élményben továbbra is megmarad a személyes szakmai jelenlét (pl. túravezetés, animáció). A (6) generációs izoláció miatt a különböző korosztályok egyre nehezebben egyeztetik utazásokkal kapcsolatos álláspontjaikat, ami konfliktusokat eredményezhet, ugyanakkor (7) a helyiek és a látogatók viszonya, valamint az utazások minősége iránti igény is javuló tendenciát mutat. Az aktív turizmus ebben a közegben olyan közös élménytérként értelmezhető, amelyben különböző generációk – eltérő nehézségű útvonalakon vagy programokon keresztül – egyszerre kapcsolódhatnak a helyi természeti és kulturális értékekhez, erősítve a helyiek és látogatók közötti pozitív interakciókat is (pl. helyi vezetésű túrák, közösségi sport- és szabadidős események). Cél továbbra is a tömegturizmus csökkentése többek között a (8) rövidtávú lakáskiadás korlátozásával.

Fontos megjegyezni, hogy a feltárt turisztikai trendek a dimenzionális besorolás ellenére egymással több ponton kapcsolatban, vagy akár átfedésben is állnak. Az aktív turizmus éppen ezen trendmetszetekben válik jól azonosíthatóvá: egyszerre reagál a társadalmi értékváltásra, a klímaadaptációs kényszerekre, a technológiai lehetőségekre és a szabályozói környezet változásaira. A különböző csoportokba sorolt trendek egymás hatásait felerősíthetik, vagy éppen kiolthatják. A felvázolt trendek egy perspektíva – az „újturizmus” – felé konvergálnak. Ez a kifejezés egy komplex gondolatvilágot takar, mely magába foglalja a fenntarthatóság 3 pillérét (környezeti-, gazdasági- és társadalmi fenntarthatóság), a digitalizáció felgyorsulását és a turizmus lelassulását. Az aktív turizmus ebben az értelemben az „újturizmus” egyik emblematikus megnyilvánulása: olyan komplex élményforma, amely a mozgást, az egészséget, a környezeti felelősséget és a helyi közösségekhez való kapcsolódást egyszerre helyezi előtérbe. A kifejezés a látogatóturizmus helyett az emberközpontú látogatógazdaságra utal, illetve a szereplők életminőségének javítását tűzi ki célul, szintetizálva a fejezetben megismert tendenciákat (Ivanics – Kovács, 2023).

Fenntartható és regeneratív megközelítések az aktív és ökoturizmusban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 190 0

Turizmus

A turizmus a 2020-as évek közepére olyan komplex társadalmi–gazdasági és környezeti kihívások metszéspontjába került, amelyek új szemléletmódot és új fogalmi kereteket tesznek szükségessé. A klímaváltozás, a túlturizmus, a digitalizáció és a társadalmi értékváltás együttesen kérdőjelezik meg a tömegalapú növekedésre épülő turizmusmodelleket, miközben előtérbe helyezik az aktív, fenntartható és regeneratív megközelítéseket. A jelen tanulmánykötet erre a kihívásra reagál: az aktív turizmust nem pusztán termékkategóriaként, hanem rendszerszintű válaszként értelmezi a turizmus átalakulására.

A kötet újszerűsége abban rejlik, hogy az aktív turizmust átfogó, multidiszciplináris keretben vizsgálja, összekapcsolva a globális turisztikai trendek elemzését, a társadalmi–ökológiai rendszerként értelmezett turizmuselméletet, valamint a fenntartható és regeneratív turizmus gyakorlati megvalósulásait. A tanulmányok foglalkoznak többek között a pandémia utáni turizmus új irányvonalaival, a generációs és technológiai változások hatásaival, a klímaadaptáció és a túlturizmus kezelésének kérdéseivel, valamint az aktív turizmus szerepével az életminőség, a helyi közösségek és az ökoszisztémák megújulásában. Nemzetközi és regionális jó gyakorlatok – például hosszútávú túraútvonalak és közösségvezérelt fejlesztések – szemléltetik, miként válhat az aktív turizmus a regeneratív szemlélet gyakorlati eszközévé.

A tanulmánykötet különösen jól hasznosítható a turizmusoktatás több szintjén: alapképzésben az aktív és fenntartható turizmus alapfogalmainak és trendjeinek megértését segíti, mesterképzésben rendszerszintű, stratégiai gondolkodásra ösztönöz, míg posztgraduális és doktori képzésben elméleti keretként és kutatási inspirációként szolgálhat a turizmus társadalmi, környezeti és technológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A kötet emellett gyakorló szakemberek, desztinációmenedzserek és döntéshozók számára is releváns, mivel az aktív turizmust olyan jövőorientált fejlesztési irányként mutatja be, amely képes egyszerre kezelni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi elfogadottság kérdéseit.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csapody-jaszberenyi-miskolczi-fenntarthato-es-regenerativ-megkozelitesek-az-aktiv-es-okoturizmusban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero